Múlt héten írt az Egy nap a városban blog arról, hogy mit gondolnak a külföldiek Budapestről és Prágáról, és az írásból az is kiderült, bizony vesztésre állunk ebben a harcban. Most pedig a kilábalás esélyéről írnak, a SzeBu városfejlesztési koncepciója alapján. Arról az útról, amin végigjárva lehetőségünk nyílik arra, hogy Budapest a régió meghatározó városa lehessen, ami elsőként jut a turisták eszébe, amikor kelet-európai úticélt keresnek.
Az adottságok jók. Nemcsak azért, mert Budapest olyan erős “pillérekkel” rendelkezik, mint a város látványa, a Duna, a város kulturális pezsgése, a világhíres fürdők vagy éppen az épített örökség sokszínűsége, hanem mert Budapest belvárosa Prágával összevetve jóval nagyobb: a Körút vonaláig, Budán a várig mindenképp a klasszikus city-ről beszélhetünk, sőt, Pesten akár a Dózsa György útig, a Hősök teréig, a Városligetig is tágíthatjuk ezt képzeletbeli határt. A területen belül elképesztő mennyiségű érdekesség található: épületek, múzeumok, boltok, sugárutak, fürdők találhatók itt olyan sűrűségben, hogy számos főváros megirigyelhetné azt.
Csak sajnos romos állapotban, ami az egyik gátja annak, hogy egy virágzó, élhető városnak tűnjön Budapest: még a Kiskörút vonalán belül is ritka a szépen renovált ház, a Kiskörút meg a Dózsa György közt viszont már alig találni ilyet. Ez egy adottság, amit csak kinőni lehet, amire nincs azonnali gyógyír.