Egyenlőre, még egy ideig – amíg nem lesz fejlesztésbarát demokratikus városkormányzás –szükség van a társadalom azon erőire, amelyek akarnak és képesek felvázolni Budapest és régiója számára fejlődési szcenáriókat, jövőképeket. Tehát nem rövidtávú politikai vagy befektetői akciókat, hanem emberöltőre távlatos célkitűzéseket. Így aztán teljes mértékben üdvözlendő, hogy most a Szeretem Budapestet mozgalom az Oktogon Consult közreműködésével és Bojár Iván András tollából kidolgozott egy városfejlesztési programot és ezen belül egy konkrét Integrált Belváros-fejlesztési konceptust. Lehet, hogy egyesek ízlésének ez még mindig inkább „közelkép”, elemi részlet semmint perspektíva, és így csupán a jelenségek szintjén kínál fel megoldást, ezzel csupán a gondok és napi álmok szintjén keresi-kutatja és javasolja a megoldást, mégis egy újabb lépés a társadalmi önszerveződés és párbeszéd útján.

Tovább…

Bojár Iván András írása végiggondolt, kiérlelt tanulmány, ami nem véletlenül lett egy szélesebb közösség, a Szeretem Budapestet mozgalom városfejlesztési vitairata.

A cikk diagnózisával messzemenően egyetértek: Budapest sokkal szebb város annál és sokkal több lehetőség van benne, mint amit lakói és látogatói észrevesznek belőle. Budapest lehetőségei alatt teljesít, nincs rajta az európai „trendi helyek” listáján, nincs jól kitalálva, és megfogalmazva. Valóban, nem egyszerűen „divatosnak” kell lennie, mert a divatok változnak, hanem csábítónak és megbízhatónak, érzékinek és szofisztikáltnak, változatosnak és tartósan élhetőnek. Egyszerűen jó városnak, ahol öröm élni.

Tovább…

Gyukics Péter: A Duna hídjai. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Yuki Studio Bt., Budapest, 2010

Pár évente újabb könyv érkezik. A borítókon rendszerint víz és egy híd látható. Most éppen a Duna valamely hídja, távoli vasszerkezet messze elnyúló hegyvonulat előtt, tájba simulva. Mint a XIX. század tudós hősei, Gyukics Péter fotós pozitivista igyekezettel veszi számba és regisztrálja a bennünket környező világ hídjait: a Tiszáét, Magyarországét, a Dunáét. Hatalmas munkák – nem elsősorban tárgyi mivoltukban, hanem ahogy a végigpörgetett lapokon kibontakozik Gyukics elszánt és akkurátus igyekezete. Ő végigmegy a háromezer kilométeres folyamhosszon és rögzíti az ezredelő látványát. Különös munka ez. Elsőre az jutott eszembe: hogyhogy ezt még nem fotózta végig senki? Nincs egy repertórium valahol, ahol egybehordtak már minden információt, amit a hidakról tudhatunk? Tudhatnánk? Mert Gyukics munkája nem csak arra szorítkozik, hogy lehetőség szerint fotózásra alkalmas időben álljon gépével a folyam mentén föllelhető majd’ 300 híd valamelyikénél, de utánajár az adatoknak is. Mikor épült, ki tervezte, mikor égett le, mikor építették újjá, mikor építettek hozzá, stb. Alapkönyv.

Gyukics Péter: A Duna hídjai (forrás: http://hidfotok-a-duna-hidjai.blogspot.hu)[/caption]

Tovább…