A BME kutatócsoportja szerint az elmúlt 20 évben a beruházások városszerkezeti stratégia nélkül készültek, mobilitás hiányban szenvedünk, magántulajdon iránti túlzott vágyból viszont nincs hiány. Mi a gyógyír? Öt fiatal hallgató egy kötetben publikálta azt, hogyan tehetnénk jóvá az elmúlt 20 év szarvashibáit.
Rövid időn belül már a harmadik publikáció jelenet meg arról, hogyan, milyen irányba kellene fejleszteni fővárosunkat. A SzeBu 2010 végén, az OCTOGON hasábjain vázolta fel koncepcióját, fürdőparttal a Gellért-hegy lábánál, pincesorral a Tabán közepén, Dunán átívelő gyaloghíddal. Ezzel szinte párhuzamosan közszereplők, építészek, jogászok fejtették ki a „Budapest holnap, holnapután – A Duna kulturális fővárosa” című tanulmánykötetben véleményünket arról, hogyan lehet a végfelhasználót, azaz az embert a városfejlesztést középpontjába állítani.
Most pedig egyetemi hallgatók állítottak össze javaslatokat Budapest öt különböző területére, melyhez a kiindulási alapot az elmúlt húsz negatív tanulságai adták. A BME kutatócsoportja Budapest térszerkezetének elmúlt 20 évét vizsgálta és publikálta a lehetséges megoldásokat a „Urbanity – Twenty years later” című kötetben. A kutatás szerint a beruházások városszerkezeti stratégia nélkül készültek, mobilitás hiányban szenvedünk, magántulajdon iránti túlzott vágyból viszont nincs hiány. Mi lehet a megoldás?