Heti Válasz (2005-05-26)

A Budapest elfoglalásáért indított harcban olyan civil szervezetek is hallatják a hangjukat, amelyekről rövid úton kiderül: jól körülhatárolható politikai érdekeket képviselnek. Kivételnek tűnik a tavaly szeptemberben életre hívott Szeretem Budapestet Mozgalom, amelynek alapítói között van Bojár Iván András építészkritikus, az Oktogon című folyóirat főszerkesztője, Fürjes Balázs, a Market Építő Rt. vezérigazgató-helyettese – a Budapest Sportcsarnok és az olimpia egykori kormánybiztosa -, Gerő András, a Habsburg Intézet igazgatója, Pataky László, a Piccard kávézók tulajdonosa, Szalóky Károly galériatulajdonos, Bencze B. György fideszes önkormányzati képviselő, volt II. kerületi polgármester és Melis András, a Pesti Est tulajdonosa is.

“Elegünk van abból, ami Budapesten, Budapesttel történik” – nyilatkozta lapunknak Bojár Iván András, hangsúlyozva, hogy a fővárost a ma élő nemzedékek még nem igazították hozzá a XXI. századhoz. Minden, ami szép és végiggondolt benne, egyetlen emberöltő, a kiegyezés és az I. világháború közötti időszak műve. “Az egyik nagy probléma, hogy nincs a fővárosban olyan “építészeti jel”, amely meghatározná a mai Budapest arculatát” – mondta Fürjes Balázs. A másik gond a mozgalom szerint az, hogy a főváros nem használja ki eléggé a Duna adottságait.

Az Egyesület ezért a Budapesti Építészkamarával építészpályázatot ír ki. A jelentkezőknek a Dunára fűzött akcióterületekre olyan műalkotásokat kell tervezniük, amelyek a világ építészeti térképére helyeznék a várost. (Korábban a Cselovszki Zoltán vezette Új Budapest Központ is hasonló, “az építésztársadalom elképzeléseit és kreativitását megszondázó” pályázatot tervezett, a nemzeti konzultációs testület nevében pedig Finta József jelentett be a napokban Budapest új jelképéről szóló felhívást.)

A mozgalom ötleteket vár egy új, a gyalogos- és biciklisforgalomra alkalmas Duna-híd megvalósítására, amely a Vigadó tér és a Várkert bazár között ívelne. Az ötletet 2003 végén vetette fel először Bojár Iván András, mert szerinte a város közepe kihasználatlanul tátong. Az elképzelést a Miniszterelnöki Hivatal felkarolta, Budapest főépítésze, Schneller István és a város vezetői azonban elutasították, többek között azért, mert az új híd megtörné a dunai átkelők rendszerét, ritmikáját.

Az ötletgazda szerint Prágában vagy Firenzében is jól működött az a megoldás, hogy a történelmi városmagot és a modern városrészeket híd kösse össze, a hidak ritmikája pedig csak madártávlatból érvényesül. “Ilyen elképzelések mindig lesznek, és meg is valósulnak majd, legfeljebb a város következő vezetése alatt” – bizakodott két éve Bojár, aki már akkor is úgy látta: ki kell találni az új, modern Budapestet . Schneller szerint éppen ott a legnagyobb a “jelképsűrűség”, ahová a gyalogoshidat szánnák: egyszerre látható a Mátyás-templom, a vár, a Sándor-palota és a középkori várfal. A mai korszaknak is létre kell hozni a maga alkotásait, de nem itt, hanem a külső városrészekben.

A másik pályázati helyszín a budai rakpart lenne. Az elmúlt évben heves vitát váltott ki a rakpart szélesítésének ötlete, hiszen az még inkább elzárná a városlakókat a víztől. A mozgalom olyan elképzeléseket vár, amelyek az autóforgalmat nem növelnék, de lehetővé tennék a gyalogosok és biciklisek közlekedését, valamint helyet adnának kis éttermeknek, bároknak, könyves- és virágboltoknak, galériáknak. A pályázatban emellett a Margit híd és a Margitsziget találkozásánál lévő szigetcsúcs, az ehhez kapcsolódó vízfelület, valamint a Csepel-sziget csúcsa körüli terület szerepel.

A főváros mai arculata valóban a XIX. században jött létre: a Parlament vagy a Vigadó felépítésével, a Nagykörút, az Andrássy út vagy a Hősök tere kialakításával. A mozgalom szerint az akkori város felelős tervezéssel és együttműködéssel épült. Ezért lenne szükség az 1870 és 1930 között működő Fővárosi Közmunkák Tanácsának visszaállítására – mondják. A mozgalom szerint a mai helyzet sokban hasonlít a kiegyezést követőhöz: újra kell pozicionálni Budapestet az Európai Unióban; azért is lenne szükség stratégiai tervezésre, hogy hozzáférjünk az uniós forrásokhoz, illetve hogy utolérjük a térség látványosan elhúzó fővárosait.

Az ötletet mind a négy parlamenti párt támogatja, s ennek köszönhetően már fel is állt a törvény-előkészítő munkabizottság. “Egyetértés született, hogy a választási ciklusoktól és a jelenlegi közigazgatási határoktól független, a közérdeket képviselő intézményt kell létrehozni” – mondta az Építési és Építésügyi Szakmai Testületet képviselő Vajai Tamás építész, aki szerint a közmunkák tanácsa példa nélkül álló demokratikus intézmény volt. A grémium napjainkban is paritásos alapon képviselné a társadalom eltérő érdekű csoportjait, valamint az önkormányzati és az államhatalmi szerveket. Dönteni viszont csak közösen tudnának – az időrõl időre felmerülő ötletekrõl, kedvenc ideákról is.

Vajai Tamás szerint ősszel a parlament elé kerülhet a törvényjavaslat. Azt viszont az összes résztvevő fájlalja, hogy a Főváros nem képviselteti magát a törvény-előkészítő bizottságban. “Ha nem működünk együtt, úgy járunk, mint az uráli alagút építői: a két oldalról induló munkálatok végeztével nem találkozunk” – mondta Vajai. Mások úgy látják, Gyurcsány Ferencnek a közmunkák tanácsára vonatkozó javaslata csupán pr-fogás, s bár a politika kezd ráeszmélni az építészet jelentőségére, a választások előtt már sem a kormánynak, sem a parlamenti pártoknak nem ez lesz a legfontosabb.