A Szeretem Budapestet Mozgalom határozott véleménye: amíg egy város eltűri, hogy bárki firkálhasson a falakra, amíg a köztereken bárki sátrat verhet, életvitelszerűen lakhat az aluljárókban, amíg illegális árusok lephetik el az aluljárókat, addig az a város a kosz, a rendetlenség és a bűnözés gyűrűjéből nem tud szabadulni. Budapest csak akkor lehet élhető, szép és rendezett város, ha a köztéri anomáliákat gyökeresen felszámolja a város vezetése. A Szeretem Budapestet Mozgalom ezen dolgozik.
A “betört ablak” elmélettel kapcsolatban egy cikk jelent meg a hvg.hu-n, melynek összefoglalóját itt olvashatják. A cikkben említett Malcolm Gladwell könyvet (Fordulópont) megküldtük a város, a rendőrség és egyes intézmények vezetőinek.
Hogyan lehetséges a bűnözés drasztikus visszaszorítása egy év alatt?
1992-ben furcsa dolog történt New York legbalhésabb részein. Egy titokzatos, kritikus ponton a bűnözési ráta megfordult, valami okból több tízezer ember abbahagyta a bűnözést. Mi történt? És főleg hogyan? Néhány szituációban, amelyekben a rendőrség vagy az új társadalmi erők valamilyen hatással bírtak, néhány ember másképpen kezdett viselkedni, és ez a viselkedés hasonló szituációkban valami módon átterjedt a többi potenciális bűnelkövetőkre is. Rövid idő alatt sok ember „fertőződött meg” a bűnözés elleni vírussal.
A ragályosság, kis változások okozta nagy hatás és a nem fokozatosan, hanem egy bizonyos pillanattól kezdve hirtelen támadt gyorsasággal beálló változás – pontosan ugyanaz a három alapelv, amely meghatározza, hogyan terjed a kanyaró, hogyan támad az influenza. A harmadik a legfontosabb, vagyis az, hogy a járványok egy meghatározható fordulóponton törnek ki és szűnnek meg. Ez az az alapelv, amelyből legjobban megérthetjük, miért történnek ma a változások úgy, ahogy történnek. A járványügyi szaknyelv híres fogalma, a tipping point, a fordulópont azt kritikus pillanatot fejezi ki, amikor egy járvány során hirtelen beáll a gyors és teljes változás.
Harc a graffitik és a bliccelés ellen
A válasz a járványterjedés harmadik alapelvében keresendő – ez pedig a körülmények hatalma. A járványok érzékenyek a feltételekre, körülményekre, és a járványok érzékenyek előfordulásuk feltételeire, körülményeire, idejére és helyére is. Mivel drogkereskedelem visszaszorulása, a gazdasági növekedés, a társadalom elöregedése mind hosszú távú változásokat jelentenek, azt várnánk, hogy fokozatos hatásuk van. Ám New Yorkban a változás minden volt, csak nem fokozatos. Nyilván valami más is közbejátszott a New York-i bűnözési járvány megfékeződésében.
A „valami más” szerepére nagy valószínűséggel esélyes az ún. „betört ablak”-elmélet (Broken Window Theory). A „betört ablak” James Q. Wilson és George Kelling kriminológusok elmélete. Wilson és Kelling szerint a bűnözés a zűrzavar, a rendetlenség elkerülhetetlen következménye. Ha betörnek egy ablakot és kijavítatlanul marad, az arra járók azt gondolják, hogy senki nem törődik a házzal. Hamarosan egyre több ablakot törnek be, és az anarchia szelleme az épülettől az utcára terjed; jelzést adva arra, hogy mindent szabad. Egy városban viszonylag kis problémák – graffiti, köztéri rendetlenség, zűrzavar, agresszív koldulás – azonosíthatók a betört ablakkal; ezek mind felhívásnak számítanak komolyabb bűncselekmények elkövetésére.
Az 1980-as évek közepén a New York Transit Authority felkérte Kellinget, legyen a cég tanácsadója, ő pedig sürgette őket, hogy a gyakorlatban lépjenek fel a „betört ablak”-elméletnek megfelelően. David Gunn személyében új metróigazgatót neveztek ki, aki szerint a graffiti a rendszer összeomlásának jelképe volt. Új vezetési struktúrát vázolt fel, pontos célokat határozott meg, határidőket szabott, hogy szerelvényenként megtisztítsák a rendszert. Elvnek tekintette, ha egy kocsit már visszanyertek „nem szabad megengedni, hogy ismét vandalizmus áldozatává váljon”. Ha egy kocsi úgy futott be, hogy graffiti volt rajta, azt a forduló alatt el kellett távolítani, vagy a kocsit ki kellett vonni a forgalomból. Az elv az volt, hogy egyértelmű üzenetet küldjenek a vandáloknak: munkájuk nem látja meg a napvilágot.
Gunn graffititakarító művelete 1984-től 1990-ig tartott. Ekkor a Transit Authority a metrórendészet vezetőjéül William Brattont kérte fel, és megkezdődött a metrórendszer visszafoglalásának második fázisa. Bratton, csakúgy, mint Gunn, a „betört ablak” elvét vallotta. Bratton úgy határozott, hogy legelsőként a blicceléssel veszi fel a harcot. Úgy gondolta, hogy a graffitihez hasonlóan a bliccelés is jelzés, a zűrzavar olyan kis jelzése, amely sokkal súlyosabb bűncselekményekre bíztat. Bratton alapelve az volt, hogy a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapjon: a metrórendőrség komolyan veszi a bliccelők elleni a harcot. Minden hetedik letartóztatottnak komoly priusza volt, és minden huszadiknál valamiféle fegyvert találtak. Bratton olyan szervezetté változtatta a metrórendőrséget, amely a legkisebb szabályszegésre is lecsap.
A metró után jött a város
Miután 1994-ben Rudolph Giulianit választották New York polgármesterévé, Brattont kinevezték a New York City Police Department vezetőjévé. Ugyanazt a stratégiát alkalmazta a városra, nagyban. Utasította rendőreit, hogy kiemelten járjanak el az életminőséget rontó bűnesetekben, például a piros lámpánál álló erőszakos ablakmosókkal, a forgókereszt-átugrókkal és a graffitisekkel szemben. Fokozottan felléptek a törvények betartásáért a közterületi részegség, közterületi vizelés eseteiben is; a visszaeső szabálysértőket letartóztatták, ahogy azokat is, akik üres palackokat dobáltak el az utcán. Amikor a bűnözés csökkenni kezdett a városban, Bratton és Giuliani rámutatott ennek okára. Mint mondták, a kicsiny, látszólag jelentéktelen, életminőséget rontó bűncselekmények okozzák az erőszakos bűncselekmények elterjedését.
Mi áll e dolgok mögött?
A „betört ablak” és a körülmények hatalmának elmélete szerint a bűnelkövető olyan ember, aki igen érzékeny a környezetére, aki mindenféle jelet éberen megfigyel, és aki a környező világ jeleinek érzékelése alapján, hirtelen elhatározásból követ el bűnt. Ez a gondolat felettébb haladó – és bizonyos értelemben hihetetlen. A körülmények hatalma elmélet szerint a viselkedés társadalmi kontextus függvénye. De a körülmények hatalmának elve szerint a kicsiny dolgok számítanak. Nem holmi nagy, átfogó ügyeket kell megoldani, a bűnözés megelőzhető egyszerűen azzal, hogy megtisztítjuk a környezetet a graffititól, és letartóztatjuk a bliccelőket.
Szomorú állapotok uralkodnak Budapesten és más városokban is. 64 éves vagyok, de még a háború utáni állapotok is rendezettebbek voltak. Kétszer is rendbetették a várost (45 után és 56 után). Azonban van egy szervezettnek tűnő csoport, akik a rongálásban találják meg a cselekvési kényszerüket. Milliárdos károkat okoznak!! A graffitik, a szétvert villamos-és buszmegállók, összefirkált vonatok, villamosok, buszok és számtalan károkozás jelzi, hogy VÉGRE MÁR LÉPNI KELLENE!!! Támogatom a kezdeményezést! Végre ébredjenek fel a városunk igen tisztelt vezetői a szunyókálásból! A megválasztott küldetésüket na csak szócséplésre, felesleges hadakozásra fordítsák. Az aluljárok horrorisztikus képet festenek több helyen. A fertőzés, a kosz, a lepusztult társaság már a föld alá is(!!) tartósan beköltözött. A tömegközlekedés járművein az ott ingázó koszos, ápolatlan, büdös “hajléktalanok” szaga rémísztő… Nem kellene továbbhaladni ezen a “nyomvonalon”. A “szabadság” határa ott legyen, ahol mások normálisan elvárható életét nem sérti, nem borzolja, nem szomorítja. Ezeken lehet és kell is változtatni, mielőbb! Tisztelettel: “Egy budapesti Polgár”
Tökéletesen egyetértek a város megtisztítására, élhetőbbé tételére irányuló minden mozgalommal.
Nagyon fontos, amit írtak, hogy a legkisebb szabálysértést is meg kell torolni. Sajnos, ez nálunk még hivatalból sem így történik. Nálunk büntetlenül lehet a tilosban parkolni, kutyát a tiltott parkokba bevinni. Akik fizetést, pénzt kapnak ezek megszűntetésére, messze fütyülnek az ilyen dolgokban intézkedni. Én voltam önkéntes rendőr anno az “átkosban”, minden pénzügyi segítség nélkül valóban társadalmi munkában nagyobb rendet tudtunk tartani. Erről ennyit.
A betört ablak elmélet nagyon szépnek és logikusnak tűnik, bár, mint a hasonló elméleteket általában, kicsit gyanúsan leegyszerűsítettnek érzem. Vagy mondjuk inkább úgy: kicsit gyanúsan embertelennek. Mert ugye mit ír le ez az elmélet? Ha jól értettem azt, hogy a városi bűnözés és a városi anomáliák általában alulról felfele kezelendők. Büntessük meg keményen a hétköznapi bliccelőket, a graffitiket rajzoló fiatalokat -és megszűnik a drogkereskedelem, nem lesznek gyilkosságok és bankrablások, nem lesz korrupció… Erről szólna az elmélet? Kicsit nevetségesnek tűnik ez így, ha jobban belegondolunk, de csak keserűen lehet rajta nevetni. Hiszen nincs is ez a gyakorlat olyan messze a hazai tapasztalatainktól: világra szóló korrupciós botrányok hősei kapnak minimális alibi-büntetéseket, miközben akár több évre is börtönbe kerülhet egy fiatal, akinél egy szál marihuánát találnak. Nem azt mondom, hogy az “egyszerű” bűnözést nem kell büntetni, természetesen kell, csupán azt, hogy mindent a maga helyén kellene kezelni. És jó lenne nem hivatkozni ilyen felemás, gyanúsan diktatórikus elméletekre…A másik problémám összefügg az elsővel: hogy lehet a várost kétségtelenül lehangoló és, igen, sokszor dühítően ronda graffiti-szennyezést egy lapon említeni az aluljárókban “életvitelszerűen” élőkkel??? Felháborítónak találom ezt az egybekapcsolást, pökhendi és buta szemlélet eredménye, amely nem veszi tekintetbe, hogy egy város emberekből áll, és hogy amennyiben azoknak az embereknek egy jelentős része az utcára kerül, és kénytelen az aluljárókba húzódni a hideg vagy az eső elől, akkor az az egész város problémája és felelőssége kell, hogy legyen. Tiltás, büntetés és eltüntetés helyett talán inkább a megoldáson kellene gondolkoznia egy olyan mozgalomnak, amelyik szereti a várost: hova menjenek ezek az emberek? A nyomort és a szegénységet a kosszal és a bűnözéssel asszociáló politikai gondolkodásnál egyébként a társadalom szempontjából veszélyesebbet most hirtelen nem is tudok mondani…