Az alábbiakban a Szeretem Budapestet Mozgalom városfejlesztési vitairatát közöljük. A cikk megjelent az OCTOGON architecture&design 81-82. számában.
Városfejlesztési "gócpontok" a SzeBu térképén
Néhány éve a Spiegel terebélyes cikkben sorakoztatta fel Európa trendi és kreatív városait. Azokat a helyeket, ahol a város polgárai szeretnek és tudnak élni, s ahová részben ezért lelkesen vándorolnak más országok, más városok polgárai is.
Mohón lapoztam föl a cikket, az egyre szaporodó városmárka elemzések mellett az ilyen, szerkesztőségi kutatásokon és értékeléseken alapuló riportoknak is komoly jelentőségük lehet. Meglepődtem, mert a cikk Dublint, Koppenhágát és Tallint emelte ki, s csak mellettük a talán nem meglepő Barcelona példáját. És Budapest, az én szeretett városom? Sehol.
Csalódott voltam. Be kellett látnom, ha a cikken végigvonuló szempontrendszer alapján közelítünk Budapesthez, akkor sajnos ez a Duna menti metropolis ma még tényleg nem rúg labdába a jegyzett társak mellett. Budapest jó hely. De nem nagyon jó hely. Rejtett értékekben gazdag, de a nem rejtett, elsődleges és direkt módon megmutatkozó értékekkel kifejezetten rosszul áll. Budapestet fejlesztenünk, alakítanunk, formálnunk, gazdagítanunk, használhatóbbá, szerethetőbbé, élménydúsabbá tennünk azért kell, mert, ha egy város közössége – éppen úgy, mint hajdanán – egyként részes a város, mint közösségi alkotás megformálásában, azt sikeresebbé, jobb hírűvé, kellemesebben lakhatóvá, versenyképesebbé teszi, úgy bizonnyal részesülni fog a sikeres város eredményeiből, gazdasági felfutásának áldásaiból is. Nekünk magyaroknak pedig nincs másunk, csak ez a város. A Budapest brand jobb, messze földön ismertebb, mint a Magyarország brand. Tökéletesen mindegy, hogy igazságos-e, vagy igazságtalan Budapest túlzó mérete az országéhoz viszonyítva, hogy a következő öt legnagyobb város lakosságszáma megegyezik néhány kerületével, s hogy erről érzelmi alapon mit gondolunk. A lényeg, hogy Budapest neve az egyetlen olyan messze földön ismert, hallott magyar kifejezés, amely alkalmas rá, hogy a branding, a márkavezérelt fejlesztés módszereivel a várost egy előre meghatározott pozícióra hozzunk. Hogy egyáltalán elkezdjünk módszeresen gondolkodni életünk és életkörülményeink megváltoztathatóságán.
A branding munkához, amelynek célja Budapest pozitív értékeinek egyetlen gondosan dédelgetett képzetrendszerbe sűrítése, majd ezen keresztül a város átpozícionálása arra a szintre, ahol képességei, lehetőségei, adottságai alapján a saját helyén lehetne, hosszú folyamat. Sokféle szakembert igényel. És céltételezést. Víziót. Egy politikust, aki mindezt mediálni képes. Sok politikust és szakembert, civilt és elkötelezett részfelelőst, aki egyetért az irányban, a teendőkben. Különös módon ezúttal nem több pénzre, hanem szemléletváltásra van szükség. És politikai bátorságra, hogy a városról való gondolkodás alvadt struktúrái szétszedhetők legyenek, hogy ma ne ugyanazon keretek között, évtizedek óta meghaladott módszerek alapján készüljenek a fejlesztések előtanulmányai. A jelen helyzetre adandó megoldási javaslatom, a földrajzi helyszínekre, településekre, nagyvárosokra a nyolcvanas-kilencvenes évektől kezdve világszerte mind többfelé sikerrel alkalmazott városmárka építés komplex városfejlesztési módszertanná gyúrása. Ez a metodika alkalmas arra is, hogy túllépve a marketing szorosan vett céljain, egy földrajzi-kulturális-szociológiai egység számára reális önképet, pontos kapacitás-felmérést, és fejlesztendő céldefiníciót teremtsen.
A SzeBu városfejlesztési térképe
Szexi, de szegény
Barcelona, ha önmeghatározására kérdeznek rá, cool kíván lenni, s bár ma az európai divat egyik forrpontja, mégsem divatos. Ez utóbbi elavul ugyanis. Budapest városa ma sem cool, sem kreatív, sem trendi, sem szexi. De lehet az. S, ha az idézett melléknevek banálisnak tűnnek is, azokra már csak azért is figyelni kell, mert a világ, lám efféle szempontok alapján becsül meg egy helyet.
Barcelona címere
Berlin turisztikai logója
Prága többnyelvű logója
Berlin önmagát „szegény, de szexi” városként definiálja, s gyakorol ekként vonzerőt a kreatív ipar szereplőire. Érdemes megfigyelni, hogy a repülőtársaságok sokmillió emberhez eljutó magazinjaiban, a nemzetközi utazási tv-magazinok, tematikus csatornák programjaiban Prága sokszorta gyakrabban látható, mint a mi sokkal attraktívabb, sokszínűbb Budapestünk. Be kell látnunk: Budapest hiányzik a világ mentális térképéről, ahogyan két szomszédunk, Bécs és Prága egyértelmű szereplője annak. Ha azonban egy Spiegel-cikk hatását nem kell is túldimenzionálnunk, a városunkról kialakuló és közvetített képeket, képzeteket igenis határozott szorítással kell a kezünkben tartanunk. Tegyünk meg mindent azért, hogy mi irányítsuk ezek életét, fejlődését, és ne az esetleges megítélések, pláne negatív hatásai befolyásolják kedvezőtlenül életünk kereteit, – mint történt ez a 2006 októberi tankos tüntetés 17mp-nyi CNN-es bejátszásával, amely mintegy ötvenmillió Euro kimutatható turisztikai bevételkiesést eredményezett.
Ergonómia és softwear
A városcsinálás ergonómiai és softwear fejlesztés. Kell némi látnoki képesség is hozzá, hogy mai, egyelőre marginális megfontolások a még időben indított stratégiák hatására ne későn, hanem épp időben érvényesüljenek. Ehhez azonban el kell altatni az óvatoskodást, a félszívűséget, a döntéseket odázó túlzott megfontolást. Mindez ugyanis tiszteletre méltó intellektuális teljesítmény lehet, ugyanakkor tétova és bizonytalan. Az urbanisztika, a városfejlesztés – gondolnánk a megszokás okán – afféle építészeti feladat. A lélek mérnöke roppant sugárutakat, impozáns nagygyűlések számára tereket alkot. Irányokat vág a korábbi korok kusza városszövetébe, hogy ezzel gyorsabb tömegközlekedést, átjárást, levegősebb városszerkezetet teremtsen. Kijelöli a fák, a gyep és a virágágyások helyét. Előre megszabja merre megyünk majd a busztól a vegyesbolt, majd az otthonunk felé. Tudja hová és mekkora iskolát kell elhelyezni. Hol legyen ambulancia, hol pihenjenek a környék tűzoltóautói, meg a rendőrök, akik a biztonságunkat vigyázzák. Hát, nem! Ahány ilyen típusú városfejlesztés megvalósult, annyi kudarc. Vigyázzunk!, minden építészben – tisztelet a kivételnek – egy kis Albert Speer lakozik. Nekünk azonban várost kell csinálnunk. S a város korántsem pusztán épített környezet. Lényegesen több annál. Különféle életformák, sokféle világnézet megjelenésének színtere.
Infrastruktúra és szuprastruktúra
Gondoljuk csak el, a mindeddig lassan változó Budapest számára már-már mumusnak számító Prága bornírt kommunista fővárosból a rendszerváltást követő pár év alatt első vonalba tartozó európai turisztikai desztinációvá való gyors és látványos átalakulása milyen városfejlesztési eredményeknek köszönhető? A vízvezetékrendszer rekonstrukciójának? A városi autóutak leasztfaltozásának? A körgyűrűnek? A metró fejlesztésének? Nem! Václav Havelnek, aki a rendszerváltás pillanataiban, miután megszabadult fogvatartóitól és elnök lett, a Hradzsinban a Rolling Stones-szal fényképezkedett. A Jeremy Irons féle 1990-es hollywoodi Kafka film sikerének, aztán a Matrix-nak, Frank O Gehry 1995-ös táncoló házának. Bohumil Hrabalnak. Kunderának. Az egyébként rendkívül szűkös és fantáziátlan cseh gasztronómia optimális kiaknázásának: annak, hogy a fullasztó knédli és a sör a csehek kisajátított és tudatosan fölvállalt gasztro karakterisztikumai lettek. A Skoda reneszánszának, Navratilovának, Eva Herzigovának és a Kolja Oscar-díjának, Stb.-stb.
Prágai látkép a Károly híddal
A Táncoló házak Prága városképének egyik meghatározó épülete
Csupa érzéki és szellemi, afféle puha karakterelemnek, melyeknek képzetcsoportja együttesen idézi föl bennünk azt a képet, amit a Prága szó kimondása bennünk ébreszt, s amelyek egy spontán és sikeres brandfejlesztés alkotóelemei. A felsoroltak közül természetesen nem minden prágai eredetű. Azonban cseh. S, ami cseh, azt kívülről, mint a magyar dolgokat Budapesthez, ott is Prágához kötik. Prága nemzetközi átpozícionálásában mindössze egyetlen meghatározó hardwear fejlesztési program játszott szerepet: a belváros házainak részben állami kiglancolása (különösen az árvizet követő időszakban), cseréptetőinek egységes cseréje, valamint a belvárosi utcák jó minőségű kővel történt dekoratív burkolása. Látható, hogy ezek is esztétikai jellegű, megint csak soft beavatkozások, amelyek a város minőségét nem annak műszaki, infrastrukturális tartalmával gazdagítják. Ez utóbbi ugyanis, ne legyünk szégyenlősek kimondani, senkit nem érdekelnek. Egészen addig a pillanatig, amíg a közszolgáltatások esetleges zavarai nem avatkoznak be radikálisan a mindennapokba, ahogyan az előfordul a harmadik világ robbanásszerűen növekvő metropoliszaiban, egy város élhetőségének, vonzásának megítélésben az infrastruktúrának nincs pozitív szerepe. Ez csupán az alap.
Budapest valamennyi versenytársa onnan indul, hogy többé-kevésbé azonos színvonalon szolgáltat. A különbséget közöttük a hogyan és a milyen körülmények között kategóriái jelölik ki. Stílusosan? Elegánsan? Szórakoztatóan? Kiszolgálva a lakosság és a turisták glamour iránti igényét? Úgy, hogy a helynek (városnak) rész és szerep jut a globális mitológiában, a film, a sport, a szórakoztatóipar sztárjainak univerzumában? Ahová ugyanis nem járnak sztárok, az a hely a nemzetközi média által közvetített világképben nem létezik. Ahol nem telepednek meg egyes márkák, sőt luxusmárkák, addig az a város hiányozni fog a világ gazdasági döntéshozóinak mentális térképéről. Amely hely nem válik képessé arra, hogy legalább egy-egy alkotó, vagy egy-egy sportoló teljesítménye, a nemzetközi porondon való intenzív jelenléte révén ne pusztán befogadó, de saját, sőt sajátos szellemiséggel rendelkező kisugárzó hellyé váljon, az szintén csak egy fekete lyuk a világ térképén. Velence, vagy Prága évi 20-20 millió turistájának érdeklődésével szemben a felénk irányuló 2,2 milliónyi érdeklődés minden magyarázkodást kizáró egyértelműséggel és hajszálpontosan kifejezi ezt. S a kíváncsiság felébresztése nem igényes szállodai férőhelyek kialakításán múlik. Hanem mindazon, amiért érdemes lenne ideutazni, s aminek mai hiánya miatt a globális turisztikai desztinációs versenyben lám, többnyire inkább nem bennünket választanak. Ugyanakkor rendkívül fontos szempont, hogy a globalizáció kulturálisan homogenizáló elvárásaival szemben a helynek (városnak) mégiscsak jól azonosítható saját értékkel (Havel-knédli-Skoda) is rendelkeznie kell.
Életet életkörnyezet helyett!
Kedvező esetben éppen ezek a sajátlagos értékek azok, amelyek köré egy város márkája fölépül, s amelyek révén például Budapest egyedi, megkerülhetetlen és kiválthatatlan pozíciót szerezhet a maga számára. A branding típusú városfejlesztés, a nyolcvanas évektől örökölt, elsősorban az infrastruktúrák fejlesztésére, karbantartására koncentráló hardwear szemléletű városfejlesztés helyett a softweart alkotó saját értékek fejlesztésére fekteti a hangsúlyt, – a kötelező infrastrukturális fejlesztések mellett, a város szellemiségét, kulturális és életforma tartalmait kibontó tudatos és következetes szuprastruktúrális fejlesztés számára szolgáltat módszertani hátteret.
Ez a város-brandingen alapuló szuprastrukturális városfejlesztés a hagyományos iparát, következésképp karakteres termékeit is elveszített, túlnyomóan szolgáltatásra és kereskedelemre szorítkozó gazdasággal rendelkező posztindusztriális települések fejlesztése számára szolgáló módszert. Komplex értékelési, célmeghatározási és fejlesztési munka, amely a XIX. századi típusú, elsősorban a település infrastruktúrája, utcái és teresedései városépítészeti-mérnöki kialakítása hardwear szemléletét a jelenkorra jellemző, identitásra, érzelmekre, sztereotípiákra és benyomásokra, helyi és közösségi tulajdonságokra, valamint képességekre támaszkodó softwear szemléletmóddal írja felül, s ezt állítja a fejlesztési és tervezési tevékenység középpontjába. Az élet tervezését az életkörnyezet tervezése helyébe.
A szuprasrtukturális városfejlesztés három tengelye
Ha Budapest jövőképének tervét egy koordinátarendszerben kellene megjelenítenem, úgy annak három szára lenne: a függőleges szár a Dunát, mint regionális, kontinentális és globális öndefiníciónk, pozíciószerzésünk tartalmi és fizikai kitörési terepét jelöli ki. A vízszintes szár a városmárkázás, a citybranding alapokon nyugvó, elsősorban soft elemekből építkező szuprastrukturális városfejlesztés módszertanát jelöli. A kettő között 45 fokban a koordinátarendszert átszelő vonal pedig a környezettudatos és fenntartható városfejlesztés minden más infrastruktális megközelítésnél előrébbvaló jelentőségű szempontrendszerét képviseli.
Budapest jövőképe a koordinátarendszerben
Ez utóbbi jelöli ki a tervezési gondolkodás időbeni távlatát is, hiszen autentikus elemeire alapozott karakterű várost akár a jövő évre ki lehet találni. A Duna is belátható időn belül felszabadítható fizikailag a város polgárai számára. De azok a problémák, amelyek Budapestre is várnak a következő évtizedekben, jószerivel mind a felmelegedés, az apadó természeti erőforrások, a migráció, az el- és túlnépesedés, és általában, a globalizációs hatások témaköreiben várnak ránk. S ezek kezelésére már ma koncepcióval, tervvel, stratégiával kell rendelkeznünk, hiszen például a felmelegedés néhány évtized múlva jelentkező drámai városenergetikai következményeit ma tudhatjuk megelőzni.
1.000.000 fát Budapestnek!
Egy rendkívül intenzív, a mai városba akár egymillió példányból álló, s jószerivel minden utcát érintő fasorosítási program pozitív hatása bő két évtized múltával jelentkezik. Az akkorra kiteljesedő lombkoronák nemcsak Budapest városarculatának válhatnak elsőszámúan meghatározó pozitív üzenetű látványelemeivé, de enyhülést kínálhatnak a városban ma rémisztően hatalmas porterhelés következtében kialakult felső légúti betegségek, valószerűtlenül sok tüdőrákos megbetegedés kérdéseiben.
Egy korábbi SzeBu akció: Faültetés a VII. kerületben
Ha ma ültetünk, a két évtized múlva minden homlokzatot ellepő légkondicionáló dobozok nem kívánt jelenségét előzhetjük meg, hiszen a lomb árnyéka a legökologikusabb, egyben legolcsóbb hűtőrendszer, amely a város energetikai igényeinek léptékében már jelentős megtakarítást is hozhat.
A koncepció Origo-ja: a Budai Vár
Ha az önazonos Budapest városbrand fejlesztéséhez hitelesítő elemeket keresünk, hová máshová fordulhatnánk, mint ahhoz a vidékhez, amely a város történelmének kezdeti időszakát egészen a jelenkorig folyamatosan és jelképek gazdagságával képviseli. S ez a Budai Vár, egy ma rendkívül méltatlanul kezelt, azonban messze a múltba nyúló városias hagyománnyal rendelkező földrajzilag zárt negyed, amelyet ki kell szabadítanunk végre a hamis történelemszemlélet, a műveletlenség és a mindenkor ránehezedő kurzuslogika fogságából. Az emberi fejek, kezek és szívek révén megteremthető soft elemekre alapuló szuprastrukturális városfejlesztés origója a Budai Vár, mint a város eredetének ma is meglévő helyszíne.
A Budai Vár meghatározó eleme a város arculatának
Szőlőskert a Budai Vár oldalában: Soft fejlesztések előtérben
E terület, mint autenticitása révén hitelesítő, ezáltal megerősítő helyszín koncepciózus meghatározása és fizikai környezetének rendezése kell, hogy ezt a munkát megalapozza. Ez a megélhető, tapasztalható, látványreferenciákat és albrandeket (Mátyás templom, Ruszwurm, Budapest Múzeum, stb.) felsorakoztató élményhelyszín sugárzik ki a város egészére. Először közvetlen környezetére, a Belváros budai szakaszaira, majd a gyors és közvetlen kapcsolat kiépítése révén a Belváros pesti térségeire. Ahhoz azonban, hogy tudjuk mit és hogyan akarunk fejleszteni a Budai Várban, az egész Budapest brand kérdésében tiszta helyzetet kell teremtenünk. Ahhoz pedig, hogy végképp tudjuk miért is alakítanánk ki bármiféle épített környezetet, mélyen és hosszan el kell gondolkoznunk a Várnegyed komplex funkciójáról. Arról is, hogy egy átfogó jövőképen belül milyen kitűntetett szerepet szánunk a Várnak, miféle életformát, életminőséget látunk érdemesnek ott megteremteni? A helyszínnek mi a súlya, rangja, spirituális pozíciója a város és az ország lakóinak képzeletében. A Vár képlékeny, messze elkészületlen, súlyosan értékzavaros állapota miatt, vele kapcsolatban ma még megfogalmazhatunk állításokat. Pld.: „a Budai Vár a magyar nemzet spirituális központja.” Vagy: „a Budai Vár a magyar kultúra fellegvára.” Bármit mondhatunk, mindenképpen olyan értéket és funkciót érdemes meghatároznunk, amely mind tartalmi, mind fizikai értelemben megtalálja a kapcsolódási pontjait a várfalon túli városrészekkel, s amelyek összhangban vannak a város valóságos karakterelemeivel, brandpilléreivel. S ha mindezek letisztultak, csupán ezek után lesz elegendő ismeretanyagunk ahhoz, hogy a Vár fizikai átgyúrásához szükséges építészeti tervpályázat kiírását elkészíthessük.
Bojár Iván András
Szeretem Budapestet Mozgalom
A vitairat további részei hamarosan jönnek!
Zöld Budapest
Zöld Budapest II: Pest-budai integrált Belvárosfejlesztés
Zöld Budapest III: Budapest „Károly-hídja”
Zöld Budapest IV: A Belgrád rakpart kikötő
Zöld Budapest V: Fürdőpart a Gellért-hegy lábánál
Zöld Budapest VI: Borpiknik a város közepén
Zöld Budapest VII: Összegzés