Fővárosi parkolási szokások és a parkolási rendszer lakossági megítélése – A Studio Metropolitana KHT. közvélemény-kutatása – Sajtóanyag
A Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. együttműködve a Double Decker Kommunikációs és Vezetői Tanácsadó Kft.-vel közvélemény-kutatást végzett a fővárosban élő lakosok körében. A kutatás arra kereste a választ, hogy a budapestiek hogyan értékelik a jelenlegi fővárosi parkolási rendszert, a díjak kiszabását, az autómentes övezetek kialakításának lehetőségét, valamint a parkolásból befolyt összegek felhasználását.
A felmérés a budapestiek parkolási és autóvezetési szokásait, illetve a fővárosi életminőségről alkotott képét is vizsgálta. A telefonos adatfelvétel 2005. első felében, 300 fős reprezentatív, 18 éves vagy idősebb budapestieket magába foglaló minta alapján történt.
Összefoglaló megállapítások
A parkolási helyzet – a köztisztaság kérdéseivel és az utak állapotával karöltve – a főváros – lakosság által – legsúlyosabbként észlelt problémája . Nincs szignifikáns eltérés az autót vezetők illetve nem vezetők között, mindkét csoport nagyon kedvezőtlenül ítélte meg a budapesti parkolási helyzetet. A válaszadók többségének véleménye szerint mind a főváros, mind pedig a kerületi önkormányzatok jelentős bevételhez jutnak a parkolási díjakból. Kilenctizedük úgy véli, a díjakból befolyt összeget a parkolási problémák megoldására kellene fordítani.
A válaszadók többsége szerint mérsékelni kellene a parkolási díjakat, mindössze harmaduk vélekedik úgy, hogy ha tovább emelik a budapesti parkolóhelyi díjakat, az emberek inkább a tömegközlekedést választják. A budapestiek kevéssé képesek azonosulni azzal a vízióval, hogy a budapesti utcákat szabadítsák meg a parkoló autók sokaságától, nem látnak reális esélyt rá, így nem is szorgalmazzák azt. Legjobb módszernek, a parkoló autók számának csökkentését illetően a parkolóházak és mélygarázsok díjának csökkentését tartják, és ehhez akár önkormányzati támogatást is adnának.
A fizetős rendszer hasznát kevesen látják: a megkérdezettek mindössze ötöde véli úgy, hogy könnyebben és gyorsabban lehet parkolni, mióta bevezették ezt a rendszert. A budapestiek több mint kétharmada szerint az adott kerületben élők számára ingyenessé kellene tenni otthonuk közelében a parkolást. A megkérdezettek kétötöde támogatná az autók kitiltását a Belvárosból.
Autóhasználati szokások
Az autóvezetők mintegy tizede nyilatkozott úgy, hogy Budapesten jellemzően a tömegközlekedés segítségével közlekedik, s további ötödük állítja, hogy többet használja a tömegközlekedést, mint autóját. A budapesti autóvezetők kevesebb, mint harmadára szinte egyáltalán nem veszi igénybe a tömegközlekedést. A nem autóvezetők nagy többsége (háromötöde), (szinte) kizárólag a tömegközlekedést használják, további több mint hatoduk többet utazik tömegközlekedéssel, mint autóval.
Az autóvezetők között erőteljesen felülreprezentáltak a férfiak – míg a férfiak kétharmada, a nőknek csak valamivel több mint harmada szokott személyesen autót vezetni (ez természetesen nem azonos a jogosítvánnyal rendelkezők arányával). Életkor és iskolai végzettség szerint is erőteljes különbségek tapasztalhatók: az autóvezetők aránya a középkorúak (30-44 évesek) körében a legmagasabb – több mint kétharmaduk vezet személyesen autót. Az idosebbek felé haladva az autóvezetők aránya csökken, a 60 éves vagy ennél idosebb fővárosiaknak már csak harmada ül a volán mögé. Az iskolai végzettséggel párhuzamosan nő az autót vezetők aránya, a főiskolát, egyetemet végzettek több mint háromnegyede, a 8 általánost vagy ennél kevesebbet végzettek mindössze negyede vezet.
Az autóvezetők nagy többsége (háromötöde) szinte minden nap autóba ül, míg további több mint tizedük hetente legalább 4-5 napon. A (személyesen) nem autóvezetők, de autóval közlekedők közel negyede minden nap, további 5 százalékuk hetente 4-5 napon, azaz összesen közel háromtizedük viszonylag gyakran ül autóba, s mindössze alig több mint tizedük jelezte, hogy havi rendszerességnél ritkábban ül autóba. Azt mondhatjuk tehát, hogy a parkolás problematikája tehát nemcsak azok számára releváns, akik személyesen is vezetnek autót, hiszen utasként a válaszadók éppúgy megtapasztalják a parkolás nehézségeit.
Budapesten élni
A megkérdezettek több mint kétötöde szerint jó Budapesten élni; e csoport harmada nagyon jónak, a másik kétharmad pedig inkább jónak ítélte a fővárosi életet. A válaszadók további kétötöde szerint van jó és rossz oldala is, míg kevesebb mint hatoduk nyilatkozott úgy, hogy rossz ebben a városban élni. (Más kutatásokból származó eredményeink alapján tudható, hogy ezek az eredmények nem számítanak kifejezetten kedvezőnek, a vidéki városok lakói rendre kedvezőbben ítélik meg a településükre jellemző életminőséget.)
Az életminőség általános felmérése kapcsán a válaszadók ötfokú skálán értékeltek néhány köztudottan problematikusak területet. A budapestiek az összes felsorolt témakör esetében meglehetősen elégedetlennek mutatkoztak. A legmagasabb értékeket az egészségügyi ellátással való elégedettség érte el, bár még ez is közepesnél alacsonyabbat jelent. Az egészségügy értékelésétől nem sokkal marad el a tömegközlekedés megítélése, amely 2,8-as átlagot ért el ötfokú skálán. Figyelemre méltó, hogy a válaszadók több mint harmada elégedetlen a tömegközlekedéssel. A közbiztonsággal még kevésbé elégedettek a budapestiek, legkevésbé a nők és az idősek érzik magukat biztonságban a városban. A köztisztasággal való elégedettség már a kettes átlagot sem érte el, valamint a parkolási helyzetről és az utak állapotáról is nagyon rossz véleménnyel vannak a fővárosiak. Az utak állapotával közel háromnegyedük nagyon elégedetlennek vallotta magát, és csupán néhány százalékra tehető azok aránya, akik elégedettek.
A parkolási helyzettel kapcsolatban alig találunk olyanokat, akik elégedettek lennének. Összességében elmondhatjuk, hogy a parkolási helyzet – a köztisztaság kérdése és az utak állapota mellett – a főváros legsúlyosabbként észlelt problémája.
Parkolási szokások
Legtöbben – a vizsgált válaszadók fele – leginkább a házhoz közel, az utcán parkolnak, főként a legfiatalabb korosztály tagjai. Saját garázzsal, vagy autóbeállásra alkalmas udvarral a válaszadók több mint kétötöde rendelkezik, a legfiatalabbak körében ez az arány 25 százalék körül alakul, míg a legidősebbeknél megközelíti a 60 százalékot is. Szabadtéri őrzött parkolót, bérelt garázst és parkolóházat a válaszadók csupán 3, illetve 2 százaléka vesz igénybe.
A válaszadók mintegy felének a legfontosabb szempont, ha a városban parkol, hogy közel legyen úti céljához, és ezért hajlandó fizetni is. A megkérdezettek további harmada megpróbál olyan parkolóhelyet találni, ahol nem kell fizetni, még akkor is, ha így viszonylag távol kell parkolnia, s több mint hatoduk inkább nem is megy autóval, ha fizetős övezetben van dolga. A felmérés rákérdezett arra is, melyek a parkolóhely legfontosabb jellemzői. Az őrzött parkolóhelyet, tehát a biztonságot említették a legtöbben első helyen , s a fedettség volt a fővárosiaknak a legkevésbé fontos.
Ha a budapestiek azonos áron három parkolási lehetőség közül választhatnának, a legtöbben, a válaszadók több mint harmada a fizetős utcai parkolóhelyen tenné le autóját, míg valamivel kevesebben választanák az őrzött szabadtéri parkolókat, s negyedük parkolna fizetős parkolóházban vagy mélygarázsban. Ha a közeli utcai fizetős parkolóhely díja 250 Ft/óra, míg a parkolóház/mélygarázs 400 Ft/ óra, a válaszadók háromnegyede a közelebbi, egyúttal olcsóbb megoldást, az utcai fizetős parkolóhelyet választaná, s csupán egyötödük lenne hajlandó 400 forintot fizetni egy három saroknyira lévő mélygarázsért vagy parkolóházért.
A parkolási rendszer megítélése
A jelenlegi parkolási rendszer – miszerint az utcákon fizetni kell a parkolásért, és csupán bizonyos ideig (általában két órát) lehet parkolni – a válaszadók fele szerint csak hátrányokkal jár az autósok számára, míg harmaduk úgy ítéli meg, hogy előnyei és hátrányai is vannak (a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében némiképp magasabb arányt tapasztalhatunk, több mint kétötödük vélekedik így). Kevesebb mint tizedük érzi úgy, hogy csak előnyei vannak az autósok számára, főként a legalacsonyabb iskolai végzettségűek vannak ezen a véleményen, valószínűleg azért, mert körükben kevesebb az autóval közlekedők aránya.
A parkolási díjak megítélése
A felmérés rákérdezett arra, hogy a budapestiek szerint a parkolásból származó bevételek hogyan oszlanak meg a parkolási társaság, a fővárosi illetve a kerületi önkormányzatok között. A megkérdezettek szerint a bevételek körülbelül fele marad a parkolási társaságoknál, a bevétel fennmaradó hányadán a főváros és a kerületek nagyjából egyenlően osztoznak. Többségük véleménye szerint mind a főváros, mind a kerületi önkormányzatok jelentős bevételhez jutnak a parkolási díjakból.
Legnagyobb egyetértés a parkolási díjak felhasználását illetően mutatkozott: a fővárosiak közel kilenctizede egyetért azzal, hogy a parkolási problémák megoldására kellene fordítani az autósoktól beszedett összeget. A válaszadók közel kétharmada ért egyet azzal az állítással, hogy a fizetős rendszerrel csak a parkolási cégek járnak jól. A válaszadók fele – leginkább azok, akik autót vezetnek –úgy véli, hogy a fizetős parkolást csak azért vezették be, hogy az önkormányzatok bevételi forráshoz jussanak.
A parkolási rendszerrel kapcsolatos javaslatok megítélése
A parkolási rendszerrel kapcsolatos változtatásokat, azaz hogy négy órára növeljék a parkolás maximális időtartamát, illetve, hogy mérsékeljék a díjakat, a válaszadók több mint héttizede támogatta, főként azok, akik rendszeresen vezetnek autót. A válaszadók többsége szerint mérsékelni kellene a parkolási díjakat, mindössze harmaduk vélekedik úgy, hogy ha tovább emelik a parkolás díját, az emberek inkább a tömegközlekedést választják.
Az összes válaszadó harmada, míg az autót nem vezetok közel fele ért egyet azzal az állítással, hogy el kellene érni, hogy az utcákon ne legyenek parkoló autók. A fizetős rendszer hasznát kevesen látják: a megkérdezettek mindössze ötöde véli úgy, hogy könnyebben és gyorsabban lehet parkolni, mióta bevezették e rendszert.
Az autósokra nézve „negatív” kezdeményezésekkel kevesen értenek egyet: a válaszadók mindössze hatoda véli úgy, hogy emelni kellene a fizetős parkolási rendszer díját, valamint, hogy Budapest egész területére ki kéne terjeszteni azt. Azok vannak többségben az egyetértők között, akik kevesebbet vezetnek autót. A válaszadók mindössze kevesebb mint harmada értett egyet azzal az állítással, hogy el kellene érni, hogy az utcákon ne legyenek parkoló autók, ugyanakkor héttizedük emelné a maximális parkolási időtartamot. Tehát a budapestiek kevéssé képesek azonosulni azzal a vízióval, hogy a budapesti utcákat szabadítsák meg a parkoló autók sokaságától, nem látnak reális esélyt rá, így nem is szorgalmazzák azt. Legjobb módszernek, a parkoló autók számának csökkentését illetően a parkolóházak és mélygarázsok díjának csökkentését tartják a fővárosiak, és ehhez akár önkormányzati támogatást is adnának.
Mennyibe kerüljön a parkolás?
A legmagasabb összeget, átlagosan 130-160 forintot, a parkolóházakért, tartanák reálisnak a válaszadók. Az autóvezetők magasabb összeget is elfogadhatónak éreznének, ők átlagosan 160-200 forintot adnának egy óra parkolásért mélygarázsban vagy parkolóházban. Az utcai parkolás díját a belső kerületekben valamint őrzött szabadtéri parkolókban átlagosan 100-130 forintban állapították meg a fővárosiak, míg a külső kerületekben 40-50 forintot tartottak elfogathatónak.
Parkolóházak, P+R parkolók
A megkérdezettek nagy többsége tehát szívesen venné, ha a díjak csökkentésével és a parkolóházak díjának önkormányzati támogatásával elérnék, hogy kevesebb autó parkoljon az utcákon, és inkább a parkolóházakat és mélygarázsokat vennék igénybe a budapesti autósok. Ugyanakkor a válaszadók héttizede úgy véli, hogy nincs elég parkolóház, valamint kétharmaduk szerint nagyon kevés P+R parkoló található Budapesten.
Ki részesüljön parkolási kedvezményben?
A budapestiek nagy része – több mint 80 százalék – támogatja a mozgássérültek ingyenes parkolását. Az adott kerületben élő lakosok ingyenes parkolását a fővárosiak több mint kétharmada támogatja. A megkérdezettek mintegy fele tenné lehetővé az ingyenes parkolást azoknak az orvosoknak, akik ugyan nem az adott kerület lakói, ám ott dolgoznak.
Bár a budapestiek több mint kétharmada szerint az adott kerületben élőknek ingyen kellene parkolni, megkérdeztük véleményüket, hogy ha e lakosoknak is fizetniük kell, mekkora összeget tartanának elfogadhatónak. A válaszadók közel fele még így is ragaszkodott az elképzeléshez, miszerint egyáltalán ne kelljen fizetniük saját kerületükben történő parkolásért, egyötödük évente 1-5000 forint közötti összeget, tizedük 5001-10000 forint közötti összeget, míg további tizedük akár 10000 forint feletti összeget is elfogadhatónak tartana.
A Belváros tehermentesítése: alternatív koncepciók
A Belváros parkoló autó- és dugómentesítése kérdés kapcsán két hipotézisről kértük a budapestiek véleményét.
Az első hipotézis szerint a szűken vett Belvárosból, vagyis az V. kerületből szinte teljes egészében kitiltanák az autóforgalmat. A kerületben élőknek a kerületen kívül kellene megoldaniuk autójuk parkolását, akiknek mindenképpen szükséges gépjárművel behajtani a területre pl. szállítás miatt, azoknak magas behajtási díjat kellene fizetniük. A tömegközlekedés és a taxik szabadon közlekednének a Belvárosban. A belvárosi zaj, légszennyezettség így lényegesen csökkenne, a közterületekről eltűnnének az autók, nyugodtabb, kellemesebb lenne a környezet. A megkérdezettek kétötöde támogatná ezt az elképzelést, az autóvezetők körében csupán kevesebb mint egy harmad ért egyet vele.
A második hipotézist, mely szerint az autók kitiltása nem csupán a szűken vett Belvárosra, hanem a Nagykörút és a Duna által határolt teljes területre kiterjedne; már jóval kisebb arányban támogatták a válaszadók. A támogatók aránya a terület növelésével párhuzamosan csökkent, a megkérdezetteknek kevesebb mint harmada tiltaná ki az autókat a Nagykörút által határolt területről, s ez az arány az autóvezetők körében már csak 20 százalék, míg az autót nem vezetők körében eléri majdnem az 50 százalékot. Azokat a válaszadókat, akik nem értettek egyet az egyes elképzelésekkel, arra is megkérték a kutatók, hogy indokolják válaszukat. A megkérdezettek jellemzően azzal érveltek, hogy a lezárások igazságtalanok lennének az adott területen élokkel szemben, kétséges a koncepciók gyakorlati kivitelezhetősége és ellehetetlenülne a város közlekedése.