A MÁV még nem döntötte el, mi legyen a Józsefvárosi pályaudvarral.

Népszabadság, 2006. január 31.

Zách Dániel

Józsefváros tele van érdekes történetekkel. Az időtlenül düledezõ bérházak emlékezete a múlt század elejére nyúlik vissza. Békéről és háborúról, tisztes városi létről és nyomorról árulkodik a málló vakolat szinte mindenhol, ha az ember elindul felfedezni a macskaköves utcákon. A Fiumei út mellett lévő pályaudvaron aztán véget ér a történelmi séta. A sárga épület története majd’ másfél százada kezdődött, decemberben került pont a végére, lakat az ajtókra.

Első látásra úgy tűnik, hogy a MÁV már évtizedekkel ezelőtt leírta a Keletitől körülbelül egy kilométerre lévő csomópontot. A felújításra valószínűleg a hetvenes évek óta nem jutott pénz, talán akkor is csak azért, hogy eltüntessék a hadi sérüléseket a homlokzatról.

Ez a vasútbúcsúztatás évek óta lógott a levegőben. A forgalmat fokozatosan átszervezték, lassan elült a zakatolás, az ismerős szignál sem szólt már olyan gyakran, évről évre fogyatkoztak az utasok – emlékezik egy lakókocsibüfé tulajdonosa a bedeszkázott bejárat mellett, amikor szélesre tárja előttünk az ablakot. Történetei bőven lennének, de velük együtt a langymeleg is kijönne a standról, ezért csak röviden beszél.

Utoljára január közepén volt itt valami felhajtás. Táblát avattak a holokauszt magyar áldozatainak emlékére, a már hetekkel korábban bezárt állomás belépőjénél – vakarja értetlenül a homlokát a férfi, majd cigarettára gyújt, és azzal mutat a tábla alá akasztott virágcsokorra. Egy csokor fagyott liliom lóg a szögön, a táblát utoljára azok látták, akik felavatták.

Talán a büfére sincs már szükség. Sietős vásárlók régen nincsenek, legfeljebb a szomszédos kínai piac közönsége és néhány ismerős jár erre december 11-e óta, amikor kigördült az utolsó szerelvény az egyes vágányról – összegez az utasok nélkül maradt “utasellátó”, majd visszabújik a rántott húsos szendvicsek mögé.

Néhány dolog azért segít felidézni a forgalmas napokat. A pályaudvari óra délben éppen tizenkettőt mutat, mintha nem akarna belenyugodni, hogy többé senki sem igazodik hozzá.

Dermesztő csendben lépkedünk a félhomályos váróterem hátsó bejáratához, csak a jég ropog a lábunk alatt mindenhol. A sínek már rozsdásak, a talpfák között kinőtt a gaz, az állomás épülete mellett egy átalakított motorvonat vesztegel. Talán az is elzakatolt volna, ha nem lenne odahegesztve egy korláthoz. A távolban három emelet magas daru emelné, a mellé rakott konténert, csak jönne egy szerelvény. Nem jön.

Vadonatúj reklámplakátok a vágány mentén. Valószínű, hogy az enyvezők éjszakánként bemásznak a kerítésen, talán nem mondták még nekik, hogy itt már nem kell ragasztaniuk – mondja a kulcscsomót szorongató gondnoknő, miközben a várótermet nyitja.

Odabent még fűtenek, amíg eldől a régi vasútállomás sorsa. A padok helyét foltok jelzik, ha még ott lennének, azt hihetnénk, csak ebédszünet van. Mindent elvittek már, ami még hasznos lehet máshol. Csak a pénztárosok néhány személyes holmija, és az a jellegzetes szag maradt, amiről régi vonatozások jutnak eszünkbe.

Mélyet szippantunk a fáradt levegőből és jönnek az emlékek. Kezünkbe bőröndöt képzelünk, a pénztárnál csörren az apró. Valaki az orrára ejtett szemüveg mögül adja a jegyet, egy tányérsapkás forgalmista odakint a sípjába fúj. Személyvonat indul a kettes vágányról. Kérjük, fejezzék be a felszállást.

Bontás és fejlesztés

A Máv Zrt. lapunkhoz eljuttatott közleménye szerint az utazóközönség igényeinek változása, és a már korábban átszervezett áruforgalom miatt szűnt meg a Józsefvárosi pályaudvar. A zárás után a Budapestről Kunszentmiklósra közlekedõ szerelvényeket a Keleti pályaudvarról indítják, és azok az új menetrend szerint Kőbánya-Kispestre érkeznek meg. A Szolnok és Budapest között közlekedő járatokat szintén ez a két pályaudvar fogadja. A változás összesen negyvenhárom, főként elővárosi vonatot érint, tájékoztatott a vasúttársaság. A megszüntetett pályaudvar huszonhat hektárnyi területén felszedik a síneket, így ott – az ingatlan átminősítése után – lakóházakat vagy irodákat építenek. A műemlék jellegű fogadóépület várhatóan megmarad, mivel az helyi védelem alatt áll.