Kell némi bátorság ahhoz, hogy egy szerkesztő eldöntse: a világ több tízezer városa közül melyik a 250 “legizgalmasabb”. A National Geographic szerkesztőiben megvolt a bátorság. Az eredmény: egy ötszáz oldalas album, amely lélegzetelállító utazásra csábít a világ körül – a karosszékben.

A tömegturizmus korában (ez most van) szinte mindenki szinte mindenhova könnyűszerrel eljuthat. Úgyhogy azt gondolhatnánk, hogy akkor az utazás a karosszékben már ki is ment a divatból. De nagyot tévednénk, ha így gondolnánk. És milyen jó, hogy a National Geographic kiadóvállalatnál meg végképp nem így gondolkodnak. Akkor ugyanis nem készítenének olyan finom könyveket, mint például az előbb angolul, most pedig már német nyelven is megjelent A városok könyve – a világ 250 legizgalmasabb városa címűt. (The Book of Cities – Die 250 aufregendsten Städte der Welt).

Ebben a szó szerint nagy (vagy inkább óriás) formátumú, félezer oldalas könyvben Philip Dodd és Ben Donald 400 színes fotóval és találó szöveggel invitál bennünket egy rendkívüli világkörüli útra. (Talán nem tévedek, ha azt mondom: a szerzőkön kívül nagyon kevesen lehetnek széles e világon, akik tényleg meg is fordultak a könyvben szereplő 250 városban.)

Az album fő erénye pont ez az elképesztően nagy merítés – és ez ugyanakkor fő gyengéje is: 250 városról sem képben sem szövegben nem lehet egy-egy villanásnál többet megmutatni egyetlen kötetben. Így aztán szédül az olvasó a karosszékben, mert egyrészt hajmeresztőnek találja a száguldást Ougadougou és Ushuaia között, másrészt egyre erősödő hiányérzete támad – minden állomáson és megállóhelyen több időt szeretne eltölteni, minden helyről, városról, országról többet szeretne megtudni.

A Városok könyve kétszázötven olyan városba kalauzolja el az olvasót, ahova jó lenne eljutni: kicsik és nagyok, híresek és a legtöbb ember számára ismeretlen pontok ezek. Van köztük gazdag és szegény, nagymúltú és nagy jövő előtt álló, mikro- és megapolisz, csillogó és megfakult, neves és névtelen; olyan, amely tömegeket vonz, és olyan, ahol a madár sem jár. Közös bennük, hogy utazásra csábítanak, de legalábbis álmodozásra.

A szerzők, neves brit útikönyvírók jó stílusban, szellemesen és informatívan készítették el a városportrékat, köztük Budapestét is – és csak remélni lehet, hogy az itthon is egyre szilárdabb pozíciókat szerző NatGeo mihamarabb kirukkol a magyar változattal is. (A német nyelvű változat egyébként 5 cent híján 40 euróba kerül.)