Az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002-ben kiterjesztette a “Budapest, a Duna jobb és bal partja és a Budai Várnegyed” címen 1987-ben elfogadott világörökségi minősítést az Andrássy útra és épületeire, valamint a milleniumi földalatti vasútra. A világörökségi környezet egységének biztosítása érdekében védő-rávezető zónát jelölt ki a terület körül. Ennek a zónának része a VII. kerületi, régi pesti zsidónegyedeként ismert terület. A negyed jellegének megőrzése érdekében létrejött ÓVÁS! Egyesület szerint “az 1999 és 2001-ben készített helyi szabályozási tervek végrehajtása következtében a városrészt a teljes átalakulás, jellegének elvesztése, értékeinek megsemmisülése fenyegeti.”

Az egyesület két éves akciózás és vitatkozás után meglepő lépésre szánta el magát. Tavaly decemberben levelet írt az UNESCO Világörökség Központjának. “Felkérjük az UNESCO Világörökség Bizottságát, hogy sürgősen tájékozódjon a terület sorsáról, és vesse latba tekintélyét annak érdekében, hogy a jelenleg érvényben lévő és most készülő, még el nem fogadott rossz szabályozási tervek helyett a világörökségi területhez kapcsolódó városrész megőrzését és megújulását célzó tervek születhessenek.”

Kibogozhatatlan történet

Az Erzsébetvárosi Önkormányzat a helyi szabályozási tervek alapján 1999-tõl ezen a területen harminc-negyven épületet értékesített. A döntésekrõl nem sokat tudni. Annyi biztos, az önkormányzat évek óta nem pályázaton értékesíti a tulajdonában lévõ bérházakat. “A spekulánsok kizárása érdekében a testület rendeletet hozott, mely szerint a képviselőtestület minősített többséggel eltérhet a versenyeztetéstől és közvetlenül értékesíthet. Fontos dolog egyébként, hogy vagyoni kérdésekben a politikai pártok között összhang van, tehát egyhangú szavazásokkal mennek át a határozatok” – magyarázta Hunvald György polgármester az eljárást még 2004. novemberében az Indexnek.

A műemlékvédelem hosszú ideig nem volt szempont. A befektetők pedig érvényes szerződéseik, bontási meg építési engedélyeik birtokában időközben nekiestek a negyednek, építészetileg értékes épületeket bontottak el, és a környezetbe egyáltalán nem illő épületeket emeltek. Végül az ÓVÁS 2004-ben beadvánnyal fordult a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz, és kérte a terület műemléki védettségének kimondását, valamint a védetté nyilvánítás lefolytatásának biztosítására azonnali hatályú ideiglenes területi védettség elrendelését. A KÖH 2004. június 15-én el is rendelte az ideiglenes területi védettséget, majd a kulturális miniszter 2004. végén rendeletben műemléki jelentőségű területté nyilvánította a negyedet, 2005. áprilisában pedig 51 épületet vont egyedi védelem alá.

A Hivatal és a Minisztérium jogértelmezése szerint a védettség a már megszerzett jogokra – jogerős bontási, építési engedély – nem terjed ki – foglalja össze az eseményeket levelében a civil szervezet. De ettől még lehetne olyan megoldást találni, hogy a befektetők az új helyzetben is megtalálják a számításaikat.

Hosszas, eredménytelen egyeztetések

Hiller István kulturális miniszterségének utolsó heteiben, 2004. novemberében egyeztetések folytak az ügyben a kerületi önkormányzat, a főváros, a Mazsihisz és az ÓVÁS részvételével. Ezen értesüléseink szerint felmerült, hogy állami hitelgaranciavállalásokkal, kedvezményes hitelekkel, az adótörvények módosításával lehetne elõsegíteni a műemléki rekonstrukciót. De az ötletekbõl nem lett semmi. Semmilyen állami pénz nem érkezett – mondta kérdésünkre Hunvald György. – A KÖH és a kerület lobbizott ugyan az adótörvények módosításáért, de lesöpörték a javaslatot.”

A VII. kerület új szabályozási tervet készíttetett és fogadott el a saját világörökségi területére vonatkozóan. A Tervtanács – az új terv erényeinek elismerése mellett – többek között azt javasolta, hogy az illetékes önkormányzatok a történelmi zsidónegyedet egységként kezelő rehabilitációs program alapján készítsenek szabályozási tervet. A VII. kerület pedig őrizzen meg többet a városrész karakterét meghatározó nem védett épületekből. Hiller István utódja, Bozóki András minisztersége első napjaiban az Index kérdésére azt mondta, fontosnak tartja a pesti zsidónegyed rehabilitációját. Szerettük volna megkérdezni tőle, konkrétan mit tett az ügyben, milyen eredményre vezettek az egyeztetések, de csak egy levélkére méltatott bennünket sajtósán keresztül, pedig mi még az ÓVÁS levelét is elküldtük neki.

“A kulturális miniszter fontosnak tartja belső Erzsébetváros épített és szellemi örökségének megőrzését, ezért eddig is figyelemmel kísérte a régi zsidónegyed ügyét. Bozóki András az ügyben a párbeszéd híve, és – közvetítő szerepet vállalva – valamennyi érintettel már korábban egyezetést kezdeményezett, amely egyeztetések tovább folytatódnak.”

Nem könnyű elveszíteni, de valami megmozdulhat

Pedig neki is van dolga az ügyben. A világörökségi cím az államra ró kötelezettségeket. A címet persze nem olyan könnyû elveszíteni, mondja Marinov Péter, az ÓVÁS szóvivője, de az UNESCO megjelenése talán elindíthat valamit. Az ÓVÁS-nak, ha mérleget vonnak, két év alatt összesen két házat sikerült megmentenie, megfeledkezve arról, hogy ők figyeltek fel arra a paragrafusra, ami alapján a KÖH végül cselekedett. Az ÓVÁS! levelével kapcsolatban az Index megkereste az UNESCO Világörökség Központját. Kérdésünkre elmondták, hogy a levél kézhezvételét követően a szervezet megkeresi az illetékes magyar hatóságokat, ami várhatóan a minisztérium lesz. Az ő véleményüket is is szeretnék megismerni a zsidónegyed rehabilitációjáról. Ennek fényében megteszik a szükséges lépéseket. Az UNESCO válaszára várhatóan egy-két hetet kell majd várni.