Múlt héten írt az Egy nap a városban blog arról, hogy mit gondolnak a külföldiek Budapestről és Prágáról, és az írásból az is kiderült, bizony vesztésre állunk ebben a harcban. Most pedig a kilábalás esélyéről írnak, a SzeBu városfejlesztési koncepciója alapján. Arról az útról, amin végigjárva lehetőségünk nyílik arra, hogy Budapest a régió meghatározó városa lehessen, ami elsőként jut a turisták eszébe, amikor kelet-európai úticélt keresnek.
Az adottságok jók. Nemcsak azért, mert Budapest olyan erős “pillérekkel” rendelkezik, mint a város látványa, a Duna, a város kulturális pezsgése, a világhíres fürdők vagy éppen az épített örökség sokszínűsége, hanem mert Budapest belvárosa Prágával összevetve jóval nagyobb: a Körút vonaláig, Budán a várig mindenképp a klasszikus city-ről beszélhetünk, sőt, Pesten akár a Dózsa György útig, a Hősök teréig, a Városligetig is tágíthatjuk ezt képzeletbeli határt. A területen belül elképesztő mennyiségű érdekesség található: épületek, múzeumok, boltok, sugárutak, fürdők találhatók itt olyan sűrűségben, hogy számos főváros megirigyelhetné azt.
Csak sajnos romos állapotban, ami az egyik gátja annak, hogy egy virágzó, élhető városnak tűnjön Budapest: még a Kiskörút vonalán belül is ritka a szépen renovált ház, a Kiskörút meg a Dózsa György közt viszont már alig találni ilyet. Ez egy adottság, amit csak kinőni lehet, amire nincs azonnali gyógyír.
A Kiskörút az átalakítás után - Zöldebb, szebb, élhetőbb
Erzsébet híd pesti hídfője - Birtokba vehetik a gyalogosok
Egy másik, még fontosabb körülményre viszont van megoldási javaslat: a fontos látványosságok összekötése. Az elmúlt években számos olyan felújítás történt Budapesten, ami nemcsak árnyalatnyival, hanem mélységében is képes volt élhetőbbé tenni a várost, elég csak az Új Főutcára vagy a Kiskörútra, esetleg az Erzsébet híd pesti hídfője gondolni, ezek azonban szigetként élnek a városban, nem adnak ki egy olyan szervezett egységet, ami alapján azt hihetni a turista: valódi koncepció van a városban.
A SzeBu viszont pont ezen ügyködik. Mint ahogy a blog is írja, civil szervezetként jöttünk létre még a 2000-es évek első felében, ahová pártállástól függetlenül csatlakozhatott bárki, aki tenni akart a főváros szépítéséért. Viszonylag közel ülünk, vagy ültünk a tűzhöz, tagjaink egy része közelről ismeri a városvezetést, de társadalmi bázisunk még kiépítés alatt van, nem ismerik annyian a terveinket, hogy komoly sikereket tudjunk elérni. Pedig létezik egy szuper Budapest-koncepciónk, amivel akár a régió egyik legélhetőbb fővárosát varázsolhatnánk ebből az 525 négyzetkilométerből.
De lássuk, pontosan miről van szó: egy komplex városrendezési tervről, ami átalakítaná a belvárost, átadná azt a budapestieknek, élhetőbbé, szerethetőbbé tenné, valamint összekötné a fontosabb pontokat, így aztán a turistáknak is sokkal érdekesebb lenne a város: mindenki szívesebben látogat egy olyan helyre, ahol szeretnek élni a lakók, mint oda, ahol csak a túlélésre játszanak. A képekről világosan látszanak a koncepció részletei:
Integrált városfejlesztési térkép - A SzeBu fejlesztési javaslatai
Az egyik leghangsúlyosabb elem a Belgrád rakpart tökéletes átalakítása lenne. Az autó és villamosforgalmat a föld alá terelnénk, amihez nem is feltétlenül kellene olyan hihetetlen átalakításokba kezdeni: az úttestet elég lenne olyan mélyre vinni, ahol már most is van az Erzsébet, meg a Szabadság híd alatt, pontosabban nem kellene felhozni onnan őket. Utána mehetne a leburkolás, és a Dunát végre visszakapnák a lakók, ami egy roppant fontos eleme bármelyik koncepciónak: itt van ez a hatalmas folyó, ami a rakpartok miatt gyakorlatilag el van zárva a várostól, az emberektől, a turistáktól. Pedig lehetne ezt így is:
A Belgrád rakpart látványterve - Végre összeérhetne a Duna és a város
A Belgrád rakpart kedvelt meeting point is lehetne
A lefedett autóút helyére a SzeBu kikötőt és szabadtéri parkot képzel el, egy fiatalos, fesztelen korzót, ahol naponta tízezrek pihenhetnék ki a munkát, akárcsak az ügyesen felépített városokban a tenger-, és folyópartok. A Dunára visszatérhetne az élet, hajók, stégek épülhetnének rá, és a korábban már itt is hiányolt hajóközlekedés is felbukkanhatna.
De nem úszná meg a másik oldal, a Gellért-hegy lába sem:
A Gellért fürdő és rakparti rész is átalakulna teljesen
A forgalom itt is a föld alá kerülne, amihez megint nem kéne nagy varázslat, legalábbis a rakparti szakaszon, hiszen ez a terület eleve a felső part szintje alatt fut. A Szent Gellért rakpart és a Döbrentei sér süllyesztése már nagyobb beruházást igényelne, de egyrészt több száz példa van a világban hasonló úthálózat kialakítására, másrészt meg csodálatos fürdőváros jöhetne létre hatalmas parkokkal és a Gellért hegy közelségével: legtöbbször észre sem vesszük ezt a púpot a város közepén, annyira leszelik Budapestről az utak.
Ez a fejlesztés azért lenne pompás, mert a kevés idelátogató turista szinte kivétel nélkül a fürdőinket dicséri, és a terület átalakításával sétatávolságra kerülne egymástól a Gellért fürdő, meg a Rudas, és egyáltalán, a túloldallal együtt a város egy élhető, szerethető része jöhetne létre, amit szeretnének a Budapestiek, így a turisták is.
Nyitottunk egy fürdővárost, meg egy kikötővel egybekötött promenádot a belvárosban, mi kell még? Hát az, hogy átcsaljuk valahogy az embereket a Pestről Budára. Erre gyaloghidat ajánl a SzeBu, de nem ki a francba, mint a Finta, hanem a város közepébe, a Vígadó tér és a Várkert bazár közé (sokan mondják, hogy ilyen célra megfelelne a Lánchíd is, de ez azért nem igaz, mert ha megfelelne, már most is használnák az emberek, a helyzet azonban az, hogy alig néhányan sétálnak át rajta).
Gyaloghíd a város szívében
A gyaloghíd valós kapocs lenne Pest és Buda között
Ezen a területen évszázadokon keresztül volt gyalogos összeköttetés pontonhidakkal, a város természetes szerkezete is úgy alakul, hogy itt érdemes összekötni Budát Pesttel, és egy ilyen gyalogoshíd óriási turisztikai szolgálatot tehetne: a Duna bal partján sűrűsödik össze a turisták többsége, akik egyszerűen nem jutnak el a szellemvárosként tengődő várba. A Lánchíd átalakítása nem lenne jó megoldás, annak a közepéről ugyanis nem lehet kilátni, nem gyalogoshídnak van szánva. A Parlamentet összekötni a Bem térrel szintén hülyeség lenne: turisták nem mennének arra, a városlakóknak meg van már ott egy híd, igaz, a víz alatt: a metró. A turisták viszont akár ősszel vagy tavasszal is átsétálhatnának egy fedett hídon a turisztikai szempontból haldokló budai városrészbe.
A gyalogoshídon átérkezve a felújított Várkert Bazárba botlana a turista, ezt a beruházást egyébként a kormány is támogatja, és valószínűleg Budapest egyik legszerethetőbb köztere jönne itt létre, hiszen az alapanyag tökéletes: az omladozó épület még szétesés közben is dekoratív. Ez lehetne a vár kapuja kávéházi teraszokkal, cukrászdákkal, és gyorsliftekkel fel a palotához. Innen már szinte behúzná a turistát a vár gravitációs mezeje, amit kocsmákkal, éttermekkel, közterekkel szeretne élhetőbbé tenni a mozgalom, hogy azok a fiatalok, akik jelenleg csak a pesti oldalon szórakoznak, úgy érezzék, van miért felmenni a várba. Ez a terület ugyanis most kihasználatlan, nem jár oda sem budapesti, sem a turista, ami egyszerűen példátlan és megengedhetetlen, hogy a városnak egy ilyen szép része parlagon heverjen. Ha viszont meglesz a gyalogos összeköttetés, elkészül a vár kapuja, lehetőség lesz gyorsan, ingyen feljutni a várba ahol programok is lesznek, akkor automatikusan megindul az emberáradat.
Főleg, ha tudja, hogy a közelben színvonalas borfogyasztás lehetősége várja, a SzeBu ugyanis a magyar borvidékek pincéivel tervezi benépesíteni a Tabánt. Ezzel kisvárosias, falusias atmoszférát csempésznének a főváros szívébe úgy, hogy csak egy tetszhalott területet kellene hasznosítani, nem is különösebben nagy befektetéssel: a pincék megépítésének költségét rá lehetne bízni a borrégiókra, a pénz meg valószínűleg elég hamar visszajönne, hiszen alig 12 percnyire a Vörösmarty tértől eléggé népszerű lenne a terület, mert a világon nagyon kevés példa van arra, hogy a nyüzsgő belvárosból ilyen gyorsan a kisvárosi nyugalomba lehessen érni.
Borpiknik a város közepén - A Tabán újjáéledne
Na akkor összegezzük: A Szabadság és az Erzsébet híd közti autópályán kikötő, promenád és fürdőváros jönne létre parkokkal. Kissé északra a Dunánál megrekedő turistákat egy gyalogoshíddal szállítanák át a tetszhalott budai várnegyedbe, ahol a felújított Várkert Bazárban és a borpincékkel teleszórt, falusias Tabánban üthetnék el az időt, mielőtt meglátogatnák a Budai Várat.
A blog szerint zseniális a koncepció, és azt végiggondolva ugyan vannak olyan kérdések, amiket el kell gondolkozni (az autós forgalom földalatti biztosítása, mélygarázsok megépítése), összességében azonban a tervek mentén végighaladva tisztán kirajzolódik annak a Budapestnek a képe, amiben sokkal jobb élni, és ami a régió legkedveltebb turisztikai látványossága is lehetne, akár Prága mellett, vagy előtt. Hiszen arra építenénk, amiben erősek vagyunk.