Magyarország sajnos nem rendelkezik olyan léptékű földrajzi adottságokkal, mint Európa legtöbb országa. Nincs tengerünk, sem hatalmas hegyeink. Meglévő értékeink kreatív újragondolásával, átpozícionálásával kell tehát mind az országot, mind Budapestet versenyhelyzetben tartanunk.
Ilyen indíttatásból van értelme példákként elővenni néhány olyan város tapasztalatát, amelyek Budapest zömmel eklektikus, keretes beépítésű bérpalotákból építkező városi szövedékéhez erős hasonlóságot mutatnak.
Olyan városokét, ahol a kiérett XIX. századi épületállomány jellemzően a tengerrel, annak végtelen léptékű és folyamatosan változó felületével találkozik. Trieszt, Fiume, Nizza, Cannes, Genova, stb. – sorolható tovább, számos olyan (egyes elemeiben) Budapesthez nagyon hasonló építészeti karakterű város, melyek kézenfekvő mintát kínálnak számunkra Pest egy mindeddig méltatlanul elhanyagolt, alulhasznosított területének újragondolásához.
A Belgrád rakpart ma két áthatolhatatlan tankcsapda között futó villamospálya terepe, amit két oldalról egy-egy autósáv és parkoló kocsik sora szegélyez. Ennyi. A motorizáció mindent elural. Tájolási adottsága, dél-délnyugati benapozása miatt megfelelő kialakítás mellett tavasztól őszig naponta tíz és százezrek számára képes biztosítani a városon belüli rekreálódás, a napozás, a klasszikus korzóénál oldottabb, fiatalosabb és fesztelenebb promenádélet lehetőségét. Éppen azt a szerepet vállalhatná fel, amit a korábban említett városokban a kikötők, a tengerparti sétányok, a plázsok jelentenek. Építészeti adottságai, mint a mellékelt képanyag is igazolja, erre predesztinálja. A hely újrafogalmazása szempontjából azonban mindennél fontosabb, hogy a rakpartot ma domináló É-D tengely helyett a házak és a víz, valamint a vízen túl hatalmasodó és a látványt uraló Gellérthegy közötti K-Ny-i viszonylat váljon ne pusztán optikai, de térépítészeti szempontból is uralkodóvá.
Ez a hely nem a turisták meglévő belvárosi korzója, hanem egy olyan életmód közeg, amely jellegzetesen a helyi közönséget vonzaná. A Havas utca és Irányi utca közötti szakasz intenzív növényi telepítése, fásítása, gyepesítése révén a rakparttal szemben emelkedő hatalmas természeti képződmény, a Gellért-hegy zöld és sziklás tömbjével, valamint az immáron megközelíthető Dunával a természet és az ember alkotta világ, a város izgalmas találkozási pontját teremti meg.
Mint a kezdeteknél írtam: Budapest nemzetközi pozícionálása elodázhatatlan feladat. Ez nem megy új városi vonzerők fejlesztése nélkül. Az említett területnek az autók és a villamos forgalmától alagút kiépítésével történő megszabadítása, illetve korszerű urban design fejlesztése révén történő attraktív közterületi kialakítása a Szeretem Budapestet Mozgalom becslései szerint 3-4 milliárd forintot tesz ki. Hatalmas összeg. Budapest éves költségvetése azonban 550 milliárd. Ez a ráfordítás tehát egyetlen fővárosi gazdálkodási ciklus legfeljebb 1,5%-át kötné le.
Két vagy három évre széthúzva, a nagyságrend 0,75 % alá esne, mialatt a város hazai és nemzetközi elfogadottsága, vonzerőnövelése szempontjából egy ilyen volumenű és adottságú újonnan megjelenő köztér, akár csak a helyzetbe hozott vállalkozások adóbevételei révén is, gyorsan megtérülő, addicionális bevételeket bőségesen generáló hatást fejt ki. A Dunára visszatelepítendő intenzív vízi élet, a stégek, vízi teraszok, álló-, lakóhajók és az észak-déli tömegközlekedést Velence mintájára szolgáló vízibuszok és vízitaxik világa sem nélkülözheti e közeg újragondolásának mai, modern építészeti megoldásait.
Egy ilyen léptékű program nemzetközi pályázati úton történő építészeti kialakítása már a pályázattal járó jelentős külföldi sajtókommunikáció révén is egy tetterős, jövőképpel rendelkező, céltudatos város képét vetítheti előre.
A vitairat további részei:
Zöld Budapest
Zöld Budapest II: Pest-budai integrált Belvárosfejlesztés
Zöld Budapest III: Budapest „Károly-hídja”
Zöld Budapest IV: A Belgrád rakpart kikötő
Zöld Budapest V: Fürdőpart a Gellért-hegy lábánál
Zöld Budapest VI: Borpiknik a város közepén
Zöld Budapest VII: Összegzés