A Szeretem Budapestet Mozgalom idei évi programja szerint az utcánlakó emberek méltatlan helyzetén gyökeresen változtatni kell, elsősorban szemléletváltáson keresztül tudunk eredményeket elérni Budapesten.
A www.stop.hu oldalán 2009. február 10-én a következő cikk jelent meg:
Az osztrákoknak is feltűnt: “Budapest Európa “hajléktalan fővárosa“!
Végre elértük! Legek lettünk Európában! Derűre semmi ok, hiszen az történt, hogy egy osztrák mértékadó hetilap hajléktalan fővárosnak kiáltotta ki Budapestet. Sajnos nem túloztak, hiszen a fedél nélküliek száma napról napra nő, jelenleg 20-25 ezerre tehető. Mi megmondtuk, hogy nagy a baj- vághatnánk az illetékesek arcába, hiszen a STOP többször alámerült a “pokol bugyraiba”, hogy rávilágítson, hogyan élnek emberek napjainkban aluljárókban, kapualjakban, és minden olyan helyen, ahol akár csak egy-két fokkal melegebb van, mint odakint.
A probléma, úgy tűnik, most már a külföldieknek is feltűnt.
Az osztrák Profil című hetilap Európa hajléktalan-fővárosának nevezi Budapestet. Állítását számokban is kifejezte, hiszen az 1,7 milliós városban információik szerint több mint 20 ezer hajléktalan él, ami százalékban mérve még a szegényebb balkáni országoknál is magasabb. A lap szerint Kispesten, valamint a budai oldal tizenegyedik, tizenkettedik és második kerületében a legrosszabb a helyzet.
A STOP által megkérdezett szociális munkás azonban még ennél is rosszabbnak értékelte a helyzetet. “Régen még érezhető volt a munkánk hatása, ma már annyi a fedél nélküli, hogy sokszor úgy érzem, hogy egy tóból merítem ki a vizet kiskanállal. A tapasztalat egyébként az, hogy november óta napról napra többen vannak, és ez még csak a kezdet”- fejtette ki Tóth Krisztián, aki egy alapítvány kisbuszával járja esténként a hajléktalanok törzshelyeit. Azzal azonban ő is tökéletesen egyet ért, hogy a hajléktalanszállók számának növelése nem megoldás a helyzetre. Mint megtudtuk, azokat többnyire néhány hajléktalan “uralja”. Az ott hálók mindenét elkérik, amit nem tudnak megszerezni fenyegetéssel, azt ellopják vagy elveszik.
Az osztrák lap úgy fogalmaz, hogy az éjszakai menedékhelyek csak akuttá teszik a hajléktalanság problémáját. Valódi megoldáskeresés azonban semmilyen szinten sem történik.
Üdv! Én is hajléktalan vagyok, igen a sok közül. Szeretnék valamit elmondani a hajléktalan szállókról, az egy dolog, hogy lopnak, de nem is könnyű bejutni, mert fizetni kell és most pláne nagy a munkanélküliség, még nehezebb elhelyezkedni dolgozni. A Kocsis és a Gyáli úti szállók kivételével mind tele van poloskával, lehetetlen kipihenni magunkat, vakarózunk és tele vagyunk pöttyökkel. Azt mondják erre, ha nem tetszik, menj az utcára, és sokan köztük én is inkább az utcát választom. Ez a helyzet, segély nincs, havi 7300 Ft-ból élünk meg, alkalmi munkából vagy kifizetnek a vállalkozók vagy nem. Párttól függetlenül én azt mondom, senki nem tesz semmit.
[...] Mindazonáltal szeretnénk felhívni a figyelmet egy korábbi cikkre, mely szerint „Budapest a hajléktalanok fővárosa”. [...]
Én egy 20 éves ember vagyok, aki szánt szándékkal az utcára fog menni, hogy megtapasztalja, milyen is az. És minden nap dokumentálni fogom, mi törtent velem.
Csak gondoltam, megosztom ezt veletek is, ennyi. Ja, és mellesleg tényleg nem lehet munkát találni. Főleg, ha vidéken lakik az ember. Viszlát….
It’s much easier to underdstand when you put it that way!