A turisztikai szakemberek szerint már Budapest idegenforgalmát veszélyezteti a hajléktalanhelyzet. (IGEN, ez így van! – SZEBU vélemény)
A rászorulók ellátásában dolgozó szakemberek szerint nincs mit tenni, az illetékesek meg nem mentek el a témáról rendezett fórumra.
Néhány tucat dühös ember vitatkozott kedd este az Idegenforgalmi Klub nevű szervezet összejövetelén. A résztvevő turisztikai szakemberek, szállodások, utazási irodák vezetői, szakújságírók abban a hitben mentek el az esti vitára, hogy ott elmondhatják gondjaikat (ami alig különbözik az idegenforgalommal nem foglalkozó járókelőkétől), és azt a legilletékesebbek meghallgatják majd. Ez utóbbiban csalódtak. Nem jelent meg az illetékes főpolgármester-helyettes, távol maradt a rendőrfőkapitány és a közterület-felügyelet igazgatója. És persze nem voltak ott parlamenti, fővárosi közgyűlési képviselők sem. Az idegenforgalmi szakemberek nekik akarták volna elmondani: Budapest turizmusát fenyegeti a jelenlegi állapot, amikor belakják az aluljárókat, amikor lejmolók zaklatnak a megállókban és az autósokat a piros lámpáknál.
A panaszkodók feltehetően arra számítottak, hogy “illetékesekkel” találkoznak, akik esetleg elfogadják érveiket. Csalódtak. A hajléktalanellátásban dolgozó szakemberekkel találkoztak, akik természetesen kiválóan ismerik a budapesti helyzetet.
A panaszok közismertek: a városban már nem lehet mozdulni a hajléktalanoktól, koldusoktól. Az aluljárókban laknak, mocsokban, szennyben fertőződik tőlük a város belterülete. A turisták elképednek ezen a látványon. Fizikai támadás ugyan nem éri őket, de a zaklatás és maga a látvány veszi el a biztonságérzetüket. Feltehetően nem térnek majd vissza. Romlik a főváros “márkanévértéke”. Budapest idegenforgalmi bevételei máris stagnálnak. Az idegenforgalmi szakemberek képtelenek felfogni, hogy a rendőrség, a közterület-felügyelet ne tehetne ez ellen valamit. Az egyik konzervatív szállodás szerint a baj az, hogy a fővárosban alapjában véve nincs rend. Ahol az autók dupla, sőt tripla sorban parkolnak, ahol engedély nélküli árusok zaklatnak, ott az aluljárók állapotán sem lehet csodálkozni. Szerinte a liberális eszközök kimerültek.
A mit lehet tenni kérdésre az első válasz: az aluljáróban lakni, a közterületen élni – állampolgári jog. A hatóságokat sietve perelte be számos jogvédő szervezet, amikor bátortalan próbálkozást tettek egy-egy aluljáró kitakarítására. De egyébként sincs értelme, úgyis visszatérnének. A megoldás egy közrendvédelmi szakértő szerint az “építészeti bűnmegelőzés”, a különböző beköltözésre alkalmas rések, telefonfülkék, kapualjak megszüntetése, lezárása. A rendőr nem fogja összeszedni az utcán heverő hajléktalant, mert annak alkotmányos joga, hogy megtagadja az ellátást. Egyébként is csak két kríziskocsi van a fővárosban. Ha a járőrkocsiban szállítják, utána maguknak kell kipucolniuk a fertőtlenítő állomástól kapott flakonnyi szerrel.
Az egyik ellátási szakember szerint az esztétikai és egyéb gondokat okozó hajléktalanjelenség “életünk része, így élünk.” Azt mondta, nagyobb gond az utcán lakásnál a szegénység. A jobb módú országokban a csövesek is disztingváltabban néznek ki. Az ellátók és gondozók alapjában véve sorsszerűnek érzik azt, hogy ezrek élnek az utcán. A koldulást pedig nem tartják borzasztónak. Arra a kérdésre, hogy az aluljáróban lakás emberi joga nem sérti-e a járókelő emberi jogait, nem adtak választ. Viszont volt, aki kifejtette: választani lehet a liberalizmus és a dél-amerikai típusú rendszer között, ahol a szegényeket drótkerítéssel választják el a többiektől.
Megoldás nem született. Az Idegenforgalmi Klub vezetője felszólította a szakembereket, foglalják össze, milyen törvényeket kellene módosíttatni a turisztikát támadó állapotok – értsd esztétikai helyzet – felszámolására. Alakítsunk lobbicsoportot! – szólított fel. A helyzet így áll most.