Orbán Gergely, a Kávéházak.hu egyik alapítója és szerkesztője hivatalosan megnyitotta a Kávéházak Versenye 2005 eseménysorozatot. Összesereglett a kávés Magyarország: az álmodók, a támogatók, a tudományosak, a vendéglátósok, az egyszeri kávéház-látogatók és művésztársaik, akik lényükkel mindezt megbolondítják. És persze ott voltak azok, akik a terheket a hátukon viszik: a kávézók tulajdonosai és vezetői.
Zila László és kávéháza – a tavalyi aranyérmes – bölény-vadasos, gombás-jércés, meseszép vendéglátásban részesítette az egybegyűlteket. Elmondta, hogy a magas színvonal, az elsőrangú kávéház létrehozásánál, és az első helyezés megszerzésénél van egy nehezebb feladat: az elért minőség megtartása: hogy a kávéház a mindennapokban jól működjön.
Hámori Tibor, Pestlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatának alpolgármestere szerint azonban a jó kávéház elengedhetetlen része, “közintézménye” egy városnak, kerületnek.
Összefogás
Na most itt, sokan erősen elkezdtek bólogatni. A megnyitó alaphangulatát ugyanis erősen meghatározta az az igény, miszerint a kávés világ magyarországi szereplői között egyre sürgetőbb az összefogás.
Saly Noémi irodalomtörténész a kutató szemével tekintett a versenyre és minden hozadékára, amely lehetőséget biztosít, hogy a vidék kávézói is előtérbe kerüljenek: történelmük, múltjuk és jelenük az emberek életének részévé válhasson.
Egri Orsolya, a Tranzit Art Café vezetője, a Kávéházak Versenyének háziasszonya is hangsúlyozta: nem könnyű ma kávézót vezetni. A nehézség oka nem is gazdasági vonatkozású, sokkal inkább a fejekben kialakult torz kép és sztereotípiák szülötte.
Az embereknek fel kell fedeznie újra a kávéházakat: nem a kávét, az ételt és italokat, hanem az élményt és a kapcsolatot, ami a falai között létrejöhet.