Nem tudom, ki járt mostanság a nemrég felújított Szabadság hídon. Már ott éktelenkednek a frissen festett fémfelületen a falfirkák. Nem használom a graffiti kifejezést, mert ezek az odahányt krikszkrakszok, az úgynevezett tagok még egy “vadlila” esztéta számára sem jelenthetnek többet másnál, mint amik: a környezet elcsúfítói. Hallom a nyilatkozatot: a hidat firkaálló bevonattal látták el, így a pingálmányok könynyedén lemoshatók.
Nagyszerű, de tessék mondani, akkor mire várnak? Nem volt víz? Ha ennyire fontos az ügy a városnak, akkor hurrá, firkáljunk még többet, mondhatják erre a kapucnis vandálok. És igazuk is van! Ahol a legkisebb ilyen rongálást azonnal eltüntetik, másrészt hatékonyan megtorolják, ott a legelszántabb anarchistajelöltnek sem lesz kedve festékszóróra költeni.
Állítólag ősszel 360 milliós fővárosi program indul a firkálók ellen, amitől áttörést várnak. Én nem vagyok enynyire optimista, ugyanis amíg az elcsípett “utcaművészek” tette csupán rongálásnak minősül, s a büntetési tételt csak a lebukás helyén okozott kár értéke alapján állapítják meg, nehezen várható elmozdulás. Pedig ezek a firkák voltaképp gyakran szignók, így ha a bűnlajstrom a máshol talált hasonlókkal összevonható lenne, a büntetés is más lehetne, hisz az elkövetőkre egész díszes tevékenységüket rá lehetne bizonyítani.
