Az Index cikke szerint (melyben Bojár Iván András is megszólal) ingatlanbefektetői érvekkel tudták csak magyarázni a Széchenyi terv keretében megépülő dunai gyaloghidat építészeti szakértők. A kormány által váratlanul bejelentett nagyberuházás építészeti jelként, és urbanisztikai szempontból is jobb helyen lenne a város belső részein, vélték a megkérdezettek. Lágymányos mellett inkább csak az szól, hogy ezzel némi figyelmet irányíthatnak a Fidesszel jó kapcsolatokat ápoló Demján Sándor ott épülő városközpontjára.
Finta József: Bólyai híd
A többszintes, üzleteket és szórakoztatólétesítményeket tartalmazó gyaloghíd tervét a múlt héten jelentette be Fellegi Tamás nemzetierőforrás-miniszter (erről is beszámoltunk). A részleteket ugyan homályban hagyta, de annyit elárult: a Széchenyi tervből és EU-s forrásokból lesz rá pénz, és Finta József tervezi.
“Úgy tűnik, Demjánnak nem jött be a Milleniumi városközpont. A Nemzeti színház és a Művészetek Palotája sem tudta emelni a környék színvonalát. – vélte Martinkó József, építészeti szakíró, aki szerint az ingatlanbefektető lakónegyedei és irodái még mindig külvárosnak számító területen állnak. – Így magyarázható Finta József felkérése, hiszen a Westend tervezése óta Finta és a Trigránit elnöke közt kitűnő kapcsolat van.” A szakíró szerint befektetői szempontokat sejtet az is, hogy oda kerül a híd, ahol a Duna a legszélesebb. „Minél hosszabb a híd, annál több a kiadható terület.”
A megkérdezettek azt sem tartanák meglepőnek, ha Finta tervét végül Demján Sándor cége építhetné meg.
„Ez a híd nem igazán a városnak szól, inkább befektetők érdekeit képviseli, amiből rajtuk kívül a városnak csak egy kis része profitál” – elemezte a tervet Janesch Péter építész, aki többek közt a Duna és a főváros kapcsolatának helyreállítását kidolgozó, Partraszállás nevű tervpályázati javaslatáról ismert.
“„A gyalogoshíd által összekötött két helyszínből látszik, hogy a beruházás urbanisztikai szempontból nem racionális. Sem a Nemzeti színház környéke, sem a túloldali Infopark nem számít városközpontnak, és ezen az sem segít, ha a kettőt összekötik. A két terület ráadásul váltásban üzemel, a színház este, az Infopark nappal.” – mondta a kormányzati negyed díjnyertes terveit is készítő építész. (A negyed nem a tervek miatt nem valósult meg.)
Martinkó József szerint is kérdéses, hogy egy gyalogoshíd önmagában képes lehet-e életet lehelni két külvárosias negyedbe. „A Milleniumi városközpont területe eleve rosszul van kitalálva, nem működnek a közterei. Ilyen a Duna túloldalán az Infopark is. Azt gondolták, hogy majd élettel töltik meg a kockásinges egyetemisták. Ha két élettelen negyedet összekötünk, attól még nem pezsdül fel a környék.”
Finta József: Bólyai híd
Finta József: Bólyai híd
“Ahová a hidat akarják építeni, lehetne akár hasonló terület is, mint Párizs nyugati része, ahol a Nagy Könyvtár és a szemben lévő Bercie negyed közé épült két éve gyalogos összeköttetés. Az a program azonban 30 éve indult, és a gyaloghíd logikusan, csak egy emberöltővel utána következett. Pedig ott kezdettől tudatosan intenzív lakónegyedeket építettek a nagy középületek köré – válaszolt kérdésünkre Bojár Iván András, önkormányzati főtanácsadó, aki mint építészetei szakíró osztotta meg velünk gondolatait. Bojár 2003-ban dobta be egy másik gyalogoshíd ötletét, amelyet a Lánchídnál, a Várkert bazár és a Vigadó közt építene. Érvei szerint ez segítené a vár megközelíthetőségét, és két turisztikailag fontos helyszín összekötésével valódi igényt elégítene ki, úgy, mint a prágai Károly-híd. A helyszínt igazolja, véli Bojár, hogy eredetileg a Lánchidat is ide tervezték, és ingatlanpanamák miatt került mai helyére. “A gyaloghíd itt nem cél, hanem városfejlesztési eszköz” – érvelt.
A belvárosi híd tervét tartja jónak Martinkó is: „Egész Európában ritkaság, hogy van még ilyen frekventált, városképi szempontból izgalmas, még beépítetlen helyszín. Erre akár befektetőket is lehetne találni” – mutatott rá arra, hogy egyedi tervhez nem feltétlen kell közpénzeket megmozgatni. „Ha urbanisztikai érvek állnak a beruházás mögött, akkor oda kell építeni, ahol emberek használnák azt. Nem pedig valahová máshova, hogy aztán valahogy rávegyük őket, hogy odamenjenek.”
Janesch viszont kijelentette: amennyiben tényleg a város működését szeretnék javítani, egyáltalán semmilyen gyalogoshídra nincs szükség. “A Dunához kellene a gyalogoslejutást megoldani, és onnan hajókkal aztán számtalan variációban lehet átjutni a túlpartra. Csak a Margit- és Petőfi-hidak között lenne közel nyolc kilométer fejlesztési terület. Egy gyalogoshíd bizonyos szempontból olyan, mint a rakpartszélesítés: jóváhagyja a problémát, hogy a budapestiek el vannak zárva a folyótól.”
Titkos beruházás
Az építész szerint a beruházásnak rossz üzenete van. „Ez egy luxusberuházás, ahol Budapest legdrágább négyzetmétereit akarják megépíteni. Nem pályáztatták meg, és jelentős közpénzeket fognak rá elkölteni. A híd működése [a benne üzemelő kereskedelmi egységeknek köszönhetően] önmagát jobban igazolhatja, mint a két pontot, amit összeköt. De ha ez egy üzletileg működő beruházás, akkor miért közpénzből finanszírozzák? Mert ott inkább azt várnánk, hogy a működőképes többség olyan összetett, rendszerszintű problémákat oldjon meg, amikre eddig nem volt tehetség. Ez lenne az erő derűs oldala.”
„Nem városmárkát építünk, lobbialapon alakult az ügy” – mondta a gyalogoshídról Bojár, aki szerint egy ilyen nagyságrendű állami beruházáshoz nemzetközi pályázatot kellett volna kiírni.
Az egyetlen sajtótájékoztatón megszellőztetett beruházás bizonytalanságai miatt az Index megkereste a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot. Levelükben többek közt megkérdezték: miért nem pályázaton döntöttek a tervezőről? Ki és milyen érvek alapján döntött éppen Finta József terve mellett? Ki és milyen alapon választotta ki a Demján féle beruházások helyszínét? Vizsgáltak más tervet és más helyszínt? Mekkora a hozzávetőleges költségvetése a projektnek?
Levelükre a Nefmi nem reagált. Telefonon érdeklődve elmondták, válaszolni nem is fognak. „Egységes tájékoztatást adunk majd az összes Széchenyi terves beruházásról” – közölték a sajtóosztályon. Kérdésükre, hogy ez 1-2 hét, vagy mondjuk fél év múlva várható, a sajtós azt mondta: „Úgy sejtem, majd a közeljövőben.”
Legalább eltakarja a Nemzetit
Janesch Péter szerint Budapestnek nem építészeti jelekre van szüksége. „Az építészeti jel turistáknak szól. A várost pedig akkor szeretik a turisták, ha a lakói is szeretnek ott élni. Nem eladni kell a várost, hanem belakni.”
Kevésbé volt radikális Martinkó József. „Építészeti jelekre szükség van, ez a város PR-jának fontos része. Az utóbbi 20-30 évből nem igazán emelhető ki ilyen építmény. De ha jelről van szó, akkor a legjobbat kell választani.”
„Ez egy híd formájú pláza – mondta a híd megjelenésére terelve a szót a szakíró – Nem démonizálni akarom a tervet, az emberek szeretnek plázába járni, úgy tekintenek rá, mintha a ligetbe mennének. A híd biomorf, organikus formája a világ építészetében most aktuális. Hasonló jellegű épület a CET is. A híd léptékét tekintve viszont eltúlzott. Pedig ilyen helyszínen, mint a Duna, felelőssége van az építésznek. Itt nem elég a jelenre koncentrálni. Emlékezzünk a korai Finta-épületre, az Intercontinentálra a Duna korzón. Akkoriban úgy tűnt, világvárossá tette Budapestet, de ha most nézzük, csak egy bolgár szálloda jut róla eszünkbe.”
Pozitívumot végül Janesch Péter hozott fel Finta gyaloghídja mellett: „Ha megépítik, akkor bizonyos szögekből kitakarja a Nemzeti Színházat, és ez jó.”