Rekonstrukciót ígérnek a Magdolna-negyednek

Omladozó házak, húgyszag, pergő vakolat. Utcán ténfergő, szipuzó tizenévesek, részeg vagy másnapos középkorúak, hajléktalanok és leendő hajléktalanok, belső udvarokon szaladgáló koszos gyerekek. Némi átmenő forgalom, a munkába járók igyekeznek minél gyorsabban átjutni ezeken az elátkozott utcákon.

Körülbelül így jellemezhető a nyolcadik kerület “Magdolna-negyede”, amelyről a Józsefváros felújítására létrehozott önkormányzati tulajdonú cég, a Rév8 Rt. így ír saját honlapján:

“A ‘Magdolna negyed’ Józsefváros, és talán Budapest egyik legnagyobb kiterjedésű területe, ahol a leromlott fizikai környezet, társadalmi-gazdasági elmaradottság, hátrányos helyzetű családok magas koncentrációja egzakt módon is kimutatható. A területen magas a hátrányos helyzetű családok koncentrációja és a roma népesség aránya is. (…) A fizikai környezet folyamatos romlása és az évek óta tartó lefelé mozgó társadalmi spirál következtében a városrész egyre jobban leszakad a kerület többi részétől.”

A lefelé mozgó társadalmi spirál és az egzakt módon kimutatható koncentráció nyomában az Index újságírója – aki részt vett a rekonstrukciót beharangozó múlt heti sajtótájékoztatón – elindult Józsefvárosba, hogy megnézze: mi igaz abból, amit a kerület, a Rév8 Rt. és a főváros vezetői nemrégiben bejelentettek, márminthogy ősszel elindul a Magdolna-negyed felújítása. Azt is szerettük volna felderíteni, reális-e az a feltételezés, hogy az itt élő emberek saját pénzükből vagy munkaerejük felajánlásával hozzájárulnak majd a házak felújításához, méghozzá úgy, hogy később, a felújított lakásokért nagyobb bért kér majd az önkormányzat.

Két napon át járva a Magdolna-negyedet megállapítható, hogy a felújítás még nem kezdődött meg, de a helyi önkormányzat, illetve a városfelújításra szakosodott cég képviselői legalább már jártak a környéken. Nem mindenhova jutottak el, illetve nem minden ház lakói tudnak a létezésükről, de az egymásnak sokszor ellentmondó helybeliek szavaiból kiderült, hogy tényleg terepszemlét tartottak a lepukkant városrészben.

Egy első osztályú ház

Egy fiatal építész például a Nagy Fuvaros utca 2/b-ben járt, ahol megállapította: ez egy első osztályú ház. Nos, az épületbe lépve húgyszag csapja meg a rutinosabb lakók gázálarcát, a rothadó falakról, leeső vakolatról, omladozó homlokzatról nem is beszélve. Mint kiderült, az építész relatív skálával dolgozott: a lakóknak elmondta, hogy előtte olyan épületben járt, ahol a gang egyes részeit létrák és pallók pótolták, tehát a Nagy Fuvaros utca 2/b ahhoz képest igenis első osztályú állapotban van.

A ház lakóitól megtudtuk, hogy ők például hiába próbálták megvenni a lakásaikat, az önkormányzat nem adta el nekik, viszont – annak ellenére, hogy hozzájárultak volna a lakók anyagilag – nem csináltatta meg a kaput, illetve nem akart kaputelefont felszereltetni. Ezért nem zárható a bejárat sem, ami Budapest legveszélyesebb környékén szép önkormányzati vívmány. Az itt élők elmondták, hogy komoly összeggel semmiképpen sem tudnának hozzájárulni egy esetleges felújításhoz, de a tévében tényleg szépeket hallottak a Magdolna-negyed rekonstrukciójáról.

A házban nyilvános vécé működik, ami ok-okozati összefüggésben állhat a permanens húgyszaggal is, de ezt már nem a mérnök állapította meg, hanem a lakók.

Az ember, aki szépített

A Mátyás tér közelében, a Nagy Fuvaros utca 26-ban találkozunk a környéken az egyetlen emberrel, aki éppen a lakását újítja fel. Az udvar másik szögletében gyerekek kergetőznek, egy kislánynak éppen a haját pamacsolják a többiek. Hogy mivel, azt nem merjük megkérdezni.

A férfi – aki éppen az ablakokat smirglizi le, mielőtt újrafestené azokat – az önkormányzati tervekről még nem hallott, de ő legalább nekilátott a munkának. Mint kiderült, a házat rég bontásra ítélte a kerület – bár ezt is csak a Népszabadságból tudják a lakók. A ház enyhén szólva is felújításra szorul, egy része állítólag süllyed is. Itt szintén megvették volna néhányan a lakásukat, de az önkormányzat – talán a veszélyes állapot miatt – nem adta el az ingatlanokat. Viszont tavaly felújította a gázvezetékeket, gázrobbanástól tehát már nem kell tartani.

Sötétedés előtti pánik

A névadó Magdolna utcába érve, a Koszorú utca sarkán “őrködést” figyelünk meg. Három fiatalember füttyjelekkel állít meg egy felturbózott BMW-t, vagy egy-egy rövidebb füttyel a haveroknak “szólnak”. Rövid egyeztetés után a BMW továbbhajt, talán valamit be is adnak a fiúk az ablakán. A Karácsony Sándor utca felé sötétedés után közeledve közvilágítás tulajdonképpen nincs is, körülbelül egy 60-as izzó erejével világít valami, ami utcai lámpának álcázza magát. A Magdolna 26-ban lakó hölgy óvatosságra int: “Ne menjen ki az utcára sötétedéskor, mert megölik! Azt se tudják mit csinálnak, beszipuznak, drogot szednek, és fogalmuk sincs mi történik körülöttük.”

A 26-os szám mellett üres telek, rajta szemét, és egy kisebb erdős rész: a telektulajdonost senki sem ismeri, a szomszédok szerint éjszakánként horrorisztikus események zajlanak. Egyikük felajánlotta a hivatal éppen ott járó emberének, hogy ő téglafallal elkerítené és parkolóvá alakítaná a hátsó területet, ám a hatóság tekintélyes képviselője úgy válaszolt, hogy meg ne tegye, mert jönnek a dózerral, azonnal. Közben hátulról egy hatalmas, lepusztult épületkomplexum lakói mindenfélét bedobálnak a telekre, amely jelen állapotában leginkább egy elhanyagolt, mocskos szeméttelepnek tűnik a főváros közepén.

Csak tiszta forrásból

De ne hagyjuk még el a Magdolna utcát! A 12-es számú ház lakói úgy tudják, hogy itt kezdődik majd a felújítás, amire jó oka lenne az önkormányzatnak. Egyrészt állítólag három forrás is feltört a pincében, ezért évtizedek óta bontásra van ítélve a ház, másrészt pedig a hatvanhét lakásból a lakók szerint mindössze tízben fizetnek közüzemi díjakat.

Az egyik lakó egyedül lakik, és havi 14 köbméter után fizet vízdíjat, pedig higgyük el neki, nem fogyaszt ennyit. Kéri hogy nézzünk rá, és higgyük el. Ránézünk – és elhisszük. Az idős férfi szerint ebben a házban senki sem fog pénzt adni a felújításra, az pedig, hogy egyfajta “társadalmi munkában” dolgozzanak “ezek”, hát az őszerinte kizárt.

Mások viszont állítják, hogy ha pénzzel nem is, de munkával igenis részt vennének a felújításban. Szerintük sok “segédmunkás végzettségű” ember él itt, akik szívesen végeznének valamilyen nem túlzottan kvalifikált munkát, ha a felújítás elkezdődne. A legtöbben viszont csak azt ismételgetik: “csórók vagyunk”, “nem tudunk mi pénzt adni az önkormányzatnak”, tehát azért túlzás lenne állítanunk, hogy az önkormányzat kezdeményezésétől repesnének az itteniek.

Némi kétségbeesés

Eddig tulajdonképpen a leglepusztultabb utcákról szóltunk, de a környéken van néhány valamivel rendezettebb terület is. A Tavaszmező utcában, a Koszorú utca sarkán két öregasszony áll. Az idősebb szerint omladozó házukat nem fogja felújítani senki, a Tavaszmező utca ugyanis nem tartozik a Magdolna-negyedbe, ráadásul ebben a házban a többség megvette a lakását az önkormányzattól.

A Karácsony Sándor utca beletartozik ugyan a Magdolna-negyedbe, de a kutyáját sétáltató asszony, aki ötven évet töltött a Józsefváros eme lepusztult részén, nem hisz abban, hogy megérné a felújítást. Fél évszázada semmi sem történt errefelé, hiába ígérik a rekonstrukciót évek, évtizedek óta. Vannak olyan házak a negyedben, amelyek felújításáról huszonöt évvel ezelőtt írt először a helyi lap, de azóta is csak rohadnak tovább.