Nem vitás, hogy a Design7, a végre megnyíló Design Terminál, a városszerte beindulóban lévő, vagy máris évek óta működő különféle design intézmények, a Wamp, a Blood Mountain és más magánszerveződések nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy Budapest mint kreatív város fölzárkózzon a nemzetközi színvonalhoz. A 2005-ben összeállított budapesti EKF anyag számos eleme spontán módon jön létre immár évek óta.
Szeretem Budapestet rovat: Octogon, 90. lapszám
Budapest, mint tudjuk, két évtizede elbúcsúzott hajdan forszírozott nagyiparától. Kisipara, textilgyártása megfeküdt az olcsó ázsiai dömping következtében. Van némi vergődő kiskereskedelme, ami, ha az utcán kívánna élni, helyt kell, hogy álljon a plázák versenyében. Van némi – igencsak gyenge – szolgáltató szektora. Összességében azonban lényegében csak a kreatív gazdasága maradt állva – remegő lábakon, kótyagos fejjel. Az oktatástól, a még létező kémiaiparban működő kutatóintézetekig, a sok kisebb tárgy, vagy vizuális tervező műhelyekig, a szoftverfejlesztőktől az Operaházig a várost jellemző intézmények zöméről kimutatható, hogy benne a profitot eredményező, hozzáadott érték a szellem gyümölcse. Vagyis kreatív termék. Kár viszont, hogy várospolitikai rálátással mindez nem számít egy területnek, mi több, az sem tisztázott, hogy egy várospolitika mennyire képes ráhatni a város gazdasági életének folyamataira.
Az összeomló, szétmálló városgazdaság eltelt két évtizedében az EKF anyag volt az első és egyetlen, amely tudatosan és koncepciózusan kívánta ezt a létező ágazatot az ún. kreatív városfejlesztés szolgálatába állítani. Felfigyeltünk a jelenségre, és arra is, hogy nemzetközi térben, nemzetközi piaci versenyhelyzetekben az innen kikerülő értékek lehetnek nyerők, ez az a szektor, ahonnan termékek, alkotó személyek is nemzetközi ismertségre tehetnek szert, ha a háttérrendszerekkel megtámogatjuk az alulról érkező ötleteket és tehetségeket. Viszont Pécs nyert. A döntéssel szemben, már csak hivatalból is, berzenkedtem. Nemrégiben azonban, amikor megláttam a – bár a pécsi EKF után jelentős idővel – megvalósuló Zsolnay Negyedet: eloszlott a rosszkedvem, mert ott egy európai mércével is nagyon izgalmas, bíztató, magas színvonalú, vadonatúj kulturális városrészt találtam. Pécs esélyeinek növekedése közvetve Budapest esélyein is javíthat. És viszont. A sztrádák megépültével egy-másfél-kétórás közelségbe kerülő Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen jószerivel egyetlen agglomerációvá szűkítette az országot, még ha ez a mentális térképeinken egyelőre nem is így jelenik meg. Pedig, ha az ország kreatív iparának innovációi gyors információátadással terjednének el, úgy nemcsak Budapest, de az ország kreatív szektorának sikere is megjósolható. Budapest szükségképp lesz kreatív város. Nem azért, mert emögött ágazati tendenciákat elemző tudatos fejlesztés állna, hanem mert a piac, a mondanivalóval rendelkező alkotók elszántsága, mindennapi szorgos gyakorlata azzá teszi – megúszhatatlanul!