A street-art kiállítást a Pécs/Sopianae Örökség Nonprofit Kft. a kulturális főváros címre korábban pályázó „második körös” városokkal, többek között Budapesttel együtt valósította meg, hogy e gyönyörű, nagy múltú települések is megjelenjenek és „nyomot hagyjanak” 2010-ben a Határtalan város- koncepció „egy mindenkit visz” szellemiségének jegyében.

Egy kulturális főváros művészeti piknikparkjához méltó, élhető, esztétikus ám funkcionális szempontból is megfelelő teret szerettek volna kialakítani, olyat, mint Párizs vagy Liege parkjai, ahol a padok egyszerre műalkotások, képzőművészeti installációk és esztétikus, kényelmes térbútorok.

Alkotáspályázatot hirdettek tehát a partnervárosokban egy-egy köztéri pad átalakítására, újraálmodására, melynél azonban szigorú követelmény volt a természeti-építészeti közeggel való harmónia és az időtállóság.

A nyertes pályamunkákból összeálló „Padok és Városok Sétánya” Pécs örökségi parkjában, az Északi Várfalsétányon került elhelyezésre, mely a tervek szerint ott is fog maradni 2010 egyik maradandó kéznyomaként. Budapest városát egy ifjú építész, Horváth Kolos nyertes alkotása képviseli a pad-szobor sétányon.

A budapesti zsűri tagjai voltak:
Iványi Bianca – Spiritusz Galéria, művészeti vezető
Rieder Gábor – Artportal, Artmagazin

A nyertes pályázó egy városligeti padot használt fel alapanyagként, mely sem kialakításában, sem minőségében nem tükrözi a mai kort. Ezért az alkotó a pad kétkonzolos tartóelemét, mint vizuális jelet – szoborként – használja fel, új értelmezésben, kontextusban. Az új „L” alakú pad ülőfelületén Budapest kontúrja lesz látható.

A rádióadás vendége: Eöry Botond, a vízi limuzinok ötletgazdája, a szolgáltatást elindítani kívánó cég egyik vezetője és Barta Péter Pál, a BKV Zrt. hajó- és különjárati csoportvezetője.

Építő Kritika 2010. július 27-én, 19.00-20.00 óra között a radiocafé 98.6-on!

Bojár Iván András a Népszabadságnak azt mondta, hároméves küzdelem után sikerült elérni, hogy a Fehérvári kapu alatti 0,7 hektáros területre szőlőt telepíthessenek. A pénzügyi keretből nemcsak az ültetvény négyéves gondozására, hanem kommunikációra és – szándékuk szerint – események szervezésére is költenek majd. A szőlőskert egy meredek, ligetes, teraszokkal tagolt területen jönne létre a Fehérvári rondella alatt. A telket az egyik oldalról a Fehérvári kapuhoz felvezető gyalogoslépcső, fentről a várfal, lentről az autóút, délről a félbehagyott Raiffeisen-mélygarázs üres gödre határolja. A várlejtő nyugati oldalát, ahogy a Tabán fölötti Gellért-hegy oldalát, a Sas-hegyet és a Rózsadombot is, a XIX. század végéig sokfelé szőlőskertek borították.

A korábbi tervek szerint a történeti kertben kadarkát telepítettek volna, ebből készült ugyanis egykor a budai vörösnek nevezett, hungarikumnak számító budai bor. A tanácsnok szerint az eltökélt eredeti szándék ellenére a Főkert és más szakértők vizsgálatai alapján ezt a szőlőtípust sajnos nem lehet visszahozni, mert túl érzékeny, gondozása pedig jelentős többletköltségekkel járna.

A 0,7 hektáros ültetvény a magyar borászat és borkultúra kirakata kíván lenni. Bojár szerint Budapestre úgy kell tekinteni, mint egy fejlesztendő márkára, amelyhez vonzerőteremtő attrakciók tartoznak, mint például a vári szőlőskert. A kert ezzel a város történelmi hitelességét is erősítené. A tanácsnok szerint évente 2,2 millió turista keresi fel a budai Várat a Fehérvári kapun át, az annak szomszédságában kialakított szőlőskert olcsó és egyszerű marketingeszközként képviseli azt a fontos üzenetet, hogy bortermelő ország vagyunk.

Építő Kritika Bojár Iván Andrással és Tüske Ferenccel július 13-án, 19.00-20.00 óra között a radiocafé 98.6-on.

Szeretem Budapestet Mozgalom

Tisztelt Erzsébetvárosi Önkormányzat! Tisztelt közgyűlési képviselők!

A 2009. június 25-én elfogadott Terézvárosi csendrendelet bevezetésekor hasonló tartalommal már tiltakozásomat fejeztem ki, amit ez esetben is megteszek.

Az eddig megismert erzsébetvárosi csendrendelet megalkotása előtt tisztelettel kérem Önöket, mint városarculati tanácsnok és a Szeretem Budapestet Mozgalom elnöke, hogy a döntés meghozatala előtt a következőket vegyék figyelembe, és amennyiben lehetséges, szükség szerint módosítsák a tervezett rendeletet.

Budapest éjszakai élete érték, amely rengeteg vendéget, számszerűsíthető bevételt hoz a városnak. A kerületi polgármesterek számára viszont a lakosság szavazata érték. Nagy kár lenne, ha Budapest két évtized alatt, sok-sok magánvállalkozói elhatározása, energiabefektetése és kockázatvállalása, nem utolsósorban messze földön számontartottá lett éjszakai élete elvérezne az októberi önkormányzati választásokat megelőző esős nyár heteiben. Nyilvánvaló, hogy a közterületen rendet kell tartani, s az is, hogy ebben erőikhez mérten részt vállaltak a romkocsmák, teraszok, bárok üzemeltetői is. Ám ez nem az ő feladatuk, hanem a rendőrségé. E szervezet működését az önkormányzatoknak – akár a szabadnapos rendőrök külön alkalmazásával is – módjukban áll támogatni. Élni kell vele.

Budapest egyes városrészei funkcionálisan átalakultak a rendszerváltás óta. Például a Rózsadomb sem az a csendes, villasorokkal szegélyezett alvóvárosrész, mint húsz éve volt. Utcáin bevásárlóközpontok, irodaházak jelentek meg. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a kádárizmus évei után Budapest belvárosa, éppúgy mint Madrid, Róma, London, Párizs, Amszterdam, Stockholm, vagy bármely jelentősebb európai metropolisz belvárosa, határozott vígalmi karakter vett fel. Ezt elfojtani oktondiság. Szabályok közé szorítani viszont, kötelező. Ám nem a régi világ, a belvárosban lakhatás privilégiumát tanácsi lakásaik párszázezer forintos vásárlásával megszerző társadalmi csoportok mai érdekei kell, hogy Budapest jövőjét megszabják. Súlyos hiba lenne bármilyen városvezető részéről, ha a változásba kódolt konfliktusok elől elbújva a korlátozás egyetlennek hitt, és végül sosem hatékony eszközét alkalmazná. Ez a város változik. Irányai, trendjei láthatók. Azokat kanalizálni, mederben tartani kell, s nem gátat szabni nekik.

Tiltakozom tehát az Erzsébetváros problémakerülő, a választásokra kacsingató demagógiája ellen, mert ezzel kárt okoznak Budapest megítélésének!

Bojár Iván András
városarculati tanácsnok
Szeretem Budapestet Mozgalom elnöke

Vagyis, ahogy Budapesten a villamos sárga, a busz kék, a trolibusz piros, a HÉV zöld, úgy a taxik is kapjanak egy színt, ami jól kifejezi, hogy a taxi a főváros közösségi közlekedésének egyik eszköze, valamint, hogy a taxiba ülőt egy standard szolgáltatás várja, például nem verik át az árral – mondta.

A tanácsnok arra tett javaslatot, hogy a taxik legyenek feketék, narancssárga tetővel. Mint mondta, a világon nagyon sok helyen használják a taxi tetején a sárga szín valamelyik árnyalatát, mert ez a szín jól “kiugrik” az autóforgalomban, már messziről látható.

A Bojár Iván Andrással készített interjút a Budapesti Regionális Hiradó 2010. június 17-i adásában itt megnézhetik. A Városarculati Tanácsnoki Iroda által készített összefoglaló prezentációt a taxi arculat témakörében itt megtalálják, az Urbanista blog cikkét pedig itt elolvashatják.

Budapest Európa egyik legszebb városa, de ezt nem hisszük el – mondta, hozzátéve: az imázsépítés lényege, hogy emberekben kedvező kép alakuljon ki a városról. Ez azonban jelenleg azért nehéz feladat – tette hozzá – mert rossz a város vezetésének megítélése.

Felidézett egy 2006-2009 közötti kutatást, amely szerint 2009-ben a fővárosiak Budapestről alkotott képe sokkal rosszabb volt, mint 2006-ban, holott négy évvel ezelőtt – mint fogalmazott – a főváros “borzalmas állapotban volt”. Azóta tudtak sikeresen fellépni például a graffitik és a vadplakátolás ellen, ám ezt az emberek nem érzik – fűzte hozzá.

Mint mondta, három évvel ezelőtt kezdett munkájuknak három nagy “iránya” volt: felszámolták a vadplakátolást, valamint a falfirkák jelentős részét és elkészítették a főváros arculati kézikönyvét.

Emlékeztetett rá: három évvel ezelőtt még városszerte, hídlábakon, villanyoszlopokon, bezárt üzletek rolóin a “papírguanó tenyészett”, ezt a felületek folyamatos takarításával sikerült felszámolni. A tavaszi választási kampány idején a főváros 3.500 plakáthelyet biztosított a politikusoknak és pártoknak, ezeken kampányolhattak a jelölőszervezetek, így megszűnt a politikai vadplakátolás is.

“Irgalmatlan mennyiségű falfirkát” is eltávolítottak a városból – mondta, megjegyezve, bár ez a munka “nem látványos” sok szervezést és pénzt igényel.

Mint mondta, a falfirkák a városlakók biztonságérzetét is rontják, mert ahol sok falfirka tartósan jelen van, az az üzenete, hogy “nincsen gazda, lehet csinálni bármit”, és megjelennek a kisebb-nagyobb bűncselekmények.

Bojár Iván András Budapest városarculati kézikönyvéről szólva elmondta: a könyv nemcsak az önkormányzatot, hanem a fővárosi költségvetésből működő 300 céget, intézményt, szervezetet is egy egységben kezeli.

Az arculati kézikönyv egy szervezet arculatának tartalmi és formai alapelveit, a kommunikáció szabályait, szempontjait határozza meg. Célja, hogy egységesítse a megjelenést és biztosítsa, hogy a szervezet minden részterületén ugyanúgy működjenek az arculati elemek: ehhez rögzítik többek között a logót, az ügyviteli nyomtatványok formáját, a sztenderd betűtípusokat, a dokumentumok felépítését, a hirdetési és reklámtevékenység szabályait, a ruházatra, irodai feliratokra vonatkozó előírásokat.

Bojár Iván András felhívta a figyelmet arra: az állam után a fővárosi önkormányzaté a legnagyobb költségvetés. Budapest 550 milliárd forintos éves büdzséjéből nagyon sok szolgáltatást nyújt a lakosainak, sokszor azonban nem egyértelmű a számukra, hogy fővárosi céggel van dolguk, mint ahogy a fővárosi cégek munkatársaiban sem tudatosul, hogy valójában “egy társasághoz” tartoznak. Ebben segítene Bojár Iván András megítélése szerint az egységes arculat. Bízik benne – mondta -, hogy a következő városvezetés folytatja a megkezdett városarculati munkát, ettől pedig öntudatosabb, büszkébb, sikeresebb város lehet Budapest, és lassan a fővárosiak is magukénak érzik majd.

Keressen minket, csatlakozzon hozzánk a közösségi oldalakon is!

Szeretem Budapestet Mozgalom

Ezt megelőzően sem a kulturált plakátragasztás, sem a plakátok eltávolítása nem volt bevett gyakorlat. A szerény becslések szerint is több tonnára rúgó papírszemetet a pártok nagy része vagy saját költségén takarítatta el, vagy ami jóval jellemzőbb volt, otthagyta a közterületeken. Így fordulhatott elő, hogy az egyes választások alkalmával találkozhattunk még több évvel korábbi plakátokkal is. A törvényi előírások ellenére az illegálisan kint maradó plakátok miatt nagyon ritkán történt feljelentés és 2006-ban mindössze két egyéni képviselő kérte, hogy távolítsák el kihelyezett plakátjait a választásokat követően. Minthogy akkor a Fővárosnak nem volt elkülönített forrása az illegális politikai plakátok eltávolítására, csak becsülni lehet, hogy mekkora károkozás történt

A Városarculati Tanácsnoki Iroda – annak szándékával, hogy megőrizze a Fővárosban beindított vadplakát és falfirka-mentesítési program eredményeit – 2008-ban kezdeményezte, hogy a Főváros a népszavazási kampány időszakára alkalmi és kizárólagos plakátragasztási helyeket alakítson ki a népszavazást megelőző és az azt követő időszakban. Ekkor még csak 80 helyszínt jelöltek ki. A hirdetőeszközök legyártatására, kihelyezésére és beszedésére a Főváros 5 millió Ft-ot különített el. A 2009. évi EP-választás kampányában már 475 helyszínre rakhatták ki a pártok legálisan plakátjaikat, ennek biztosítására a Főváros 8 millió Ft + Áfa összeget fordított.

Bojár Iván András városarculati tanácsnok javaslatára a 2010. évi áprilisi parlamenti választásokra való felkészülés jegyében elkészült az egységes fővárosi plakáthely-térkép, amely biztosította, hogy a pártok – a főváros és a kerületek által biztosított felületeken – átlátható módon, előre megtervezett formában és nyomon követhetően használják az ideiglenes és csakis kampány célokra használható hirdetőeszközöket. A választáson résztvevő pártokkal – iránymutatásaik és javaslataik alapján – folyamatos egyeztetéssel közösen alakította ki a Városarculati Tanácsnoki Iroda az egységes plakáthely-térképet, mely mintegy 1000 fővárosi és 2525 kerületi helyszínt jelölt meg a pártok számára.

A fővárosi hirdetőeszközök legyártását, kihelyezését, letakarítását, cseréjét és begyűjtését – mint korábban is – a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. koordinálta, a forrás szintén 8 millió Ft + Áfa volt. Nagy hangsúlyt fektettek a monitoringra is annak érdekében, hogy a pártok szabályszerűen, a lakosság és egymás érdekeit szem előtt tartva, példamutató módon plakátoljanak, és tartózkodjanak az illegális politikai plakátolástól. A Fővárosi Önkormányzat ez alkalommal is határozottan fellépett a politikai vadplakátok ellen és a korábbi gyakorlatnak megfelelően, a mostani alkalommal is az 5/1998. (II.27.) Főv. Kgy. Rendelet, valamint a választási eljárásról szóló törvény 42.§ (4) bekezdése értelmében az illegálisan kihelyezett politikai hirdetéseket eltávolítatta, függetlenül attól, melyik párt helyezte ki azokat.

Összességében elmondható, hogy a Főváros kezdeményezése sikeres volt, valóban visszaszorult az illegális plakátolás. Ehhez azonban nagyon sok résztvevő munkájára és erőfeszítésére is szükség volt. Dicséret illeti nemcsak a pártokat és politikusokat, akik a norma szerint jártak el, így tartózkodtak a vadplakátolástól, és erre aktivistáik figyelmét is felhívták, de a kerületek többségét is, amiért csatlakoztak a kezdeményezéshez és fegyelmezetten segítették a programot. Mellettük kiemelt szerep jutott a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt-nek, mint koordinátornak és a munkát elvégző Konzorciumnak, de az olyan – a város tisztaságát, kulturált megjelenését fontosnak tartó – civil szervezetek is sokat segítettek, mint a Szeretem Budapestet Mozgalom.

Az együttműködés eredményeként az elmúlt évek rossz beidegződései csak nyomokban maradtak meg. Voltak ugyan kihágások, de nagyon kevés kerületben történt illegális plakátolás, és ott sem a korábbi mértékben, így a közterületek nem sérültek. Az illegális módszert javarészt azokban a kerületekben alkalmazták, ahol kiélezett volt a verseny (XI. és XIII. kerület), ahol hiányoztak a kerület által biztosítandó legális plakáthelyek (XIV. kerület), illetve ahol a kerület vezetésének passzivitása és a pártokkal történő nem megfelelő egyeztetés hátráltatta a programot (IV., VII. és XIV. kerület).

A kerületek a szabályok meghatározása és betartatása érdekében több esetben Etikai Kódexet fogalmaztak meg. Ezt a kezdeményezést a Főváros is fel szeretné karolni és az őszi önkormányzati választásokra már egy egységes Fővárosi Etikai Kódexet szeretne kialakítani, amely Budapest egészére, az összes kerületre vonatkozna. Csakis összefogással, a kerületekkel közösen, az Etikai Kódex alapvetéseire támaszkodva lehet újból sikerre vinni a programot és visszaszorítani az illegális politikai plakátolást.

Sajnálatos ugyanakkor, hogy a megrongált hirdető-berendezések aránya eléri a 30-40%-ot; nem könnyű ezek javítása, illetve a plakátok eltávolítása sem. Mindezek figyelembe vételével a Városarculati Tanácsnoki Iroda szerint csakis hosszú távon és hosszú távra érdemes kialakítani a rendszert, és ennek érdekében már most megkezdik az előkészítést az őszi önkormányzati választásokra.

Összes hirdető-berendezés

A Főváros által biztosított hirdető-berendezések száma: 1 200 db
Az előzetesen biztosított 1000 db-on felül utólagos kihelyezés: 43 db
Tartalék táblák (nem lett kihelyezve): 150 db
Nem hasznosítható hulladék: 28 db
Raktáron lévő javított tisztított táblák: 394 db

Első forduló után (Azokban a kerületekben, ahol be lehetett szedni)
Kihelyezve: 366db
Beszedve: 216 db
Hiány: 150 db

Első forduló után (Azokban a kerületekben, ahol később szedik be)
Kihelyezve: 591 db