Egyelőre nem fordul a közigazgatási hivatalhoz a főváros, tovább egyeztetnek a zsidónegyed ügyében Erzsébetvárossal. Közben eladtak egy kastélyt.

A főpolgármesteri kabinet ülésén hétfőn ismét tárgyaltak a pesti zsidónegyedről, pontosabban arról a VII. kerületi szabályozási tervről, amelynek lényege az, hogy az eddigi háromemeletes, 4-4,5 félméteres belmagasságú épületek helyébe nyolcemeletes, 2,5 méteres belmagasságú lakóházakat emelnének. A főváros szerint nekik nemcsak véleményezési, hanem vétójoguk is van az üggyel kapcsolatban, merthogy világörökségi területre rávezető védőzónáról van szó, noha ez a régió nem tartozik a szorosan vett Világörökség kategóriájába. A kerület szerint viszont a főváros csak véleményt nyilváníthat, és az sem érdekli túlzottan őket.

A főváros úgy véli, a jelenleg a területen élő lakosság megkétszereződése, ami az új házak felépítése után várható, közlekedési problémákat okozhat, és nemcsak a forgalom nőhet meg a környéken, hanem a parkolóhelyek száma sem lesz elég, mondta az Indexnek Nyáry Krisztián a Főpolgármesteri Hivatal sajtóosztályának tanácsadója.

A közigazgatási hivatalhoz is fordulhatnak

A főváros éppen ezért a közigazgatási hivatalhoz is kész fordulni, ha nem sikerül egyetértésre jutni a kerülettel. Nyáry szerint a főpolgármester, illetve a főváros vezetői a kerület első emberével szeretnének tárgyalni az ügyben. Nyáry hozzátette: a mostani beépítésnél az úgynevezett szintterületi mutatókban kell elsősorban megegyezniük, vagyis az épületek emeletszámát, illetve belmagasságát kell egyeztetniük az illetékeseknek.

Nyáry szerint a mostani szabályozási terv nem a műemléképületekről szól, hanem az új építésű, illetve az átépítendő, de nem védett házakról. A műemlékvédelem alatt álló épületekről a szakhatóságokkal kell a VII. kerületnek megállapodnia. Előzőleg egyébként a budapesti és a közép-magyarországi tervtanács is elutasította az erzsébetvárosi önkormányzat szabályozási elképzeléseit. Nyáry Krisztián beszámolt arról, hogy a főváros támogatja a kispesti városrehabilitációs akciótervet, de nem teljesen abban a formában, ahogyan a XIX. kerületi önkormányzat elképzeli. A főváros ugyanis csak öt akcióterületet jelölne ki, nem nyolcat. Így megújulhatna a Wekerle-telep, az Üllői út kispesti szakasza, az Ady Endre út, a kerület igazgatási központja és a kispesti piac környéke is.

Eladják a Jankovich-kastélyt

A főpolgármesteri kabinet hétfői ülésén mindemellett döntöttek arról, hogy eladásra javasolják a szőlősgyöröki Jankovich-kastélyt. Itt korábban egy fővárosi nevelőintézet működött. A leromlott állapotban lévő épületet egy pénzügyi befektetõi csoport vásárolná meg – ha a Fővárosi Közgyűlés is jóváhagyja az ügyletet – 260 millió forintért. Szintén döntöttek arról, hogy a Madarász utcai és a Heim Pál gyermekkórházak összevonása miatt 35 embert bocsátanak el a két közintézménybõl, illetve a László kórház átszervezése nyomán 67-tel csökkentik a létszámot. Megszűnik a Gervai Mihály Posta- és Bankforgalmi Szakközépiskola is, az intézmény a Varga István közgazdasági szakközépiskolába fog beolvadni. A Gervai épületetét a katolikus egyház kapja vissza. Budapesten ezen kívül egy postaforgalmi szakközépiskola marad, ami a csökkenő tanulói létszám miatt elegendőnek tűnik a főváros vezetői szerint.

Végső soron akár törölhetik is Budapestet a Világörökségek listájáról, ha a rózsadombi volt SZOT-szállóra emeletet építenek – hangzott el egy bírósági tárgyaláson csütörtökön. A befektetők viszont azt is vitatják, hogy a pert kezdeményező alapítvány egyáltalán beleszólhat-e a jogerős építkezéssel bíró építkezésbe.

Furcsa államigazgatási eljárásra derült fény egy bírósági tárgyaláson, Budapesten. Kiderült, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, egyszer így, másszor úgy ítélte meg a Hotel Rózsadomb, vagyis a II. kerületben lévő egykori SZOT-szálló átépítését. Először ellenezték ugyanis a műemlékvédők a beruházást – amikor még a II. kerületi önkormányzat döntött a Rózsadomb keretszabályozási tervéről, vagyis amikor úgy módosította rendeletét, hogy az a beruházónak megfeleljen -, aztán hirtelen meggondolták magukat, és jóváhagyták a Pro-Hill Kft. terveit, amikor a konkrét épület engedélyezéséről volt szó. Hogy ezt miért tették, hivatalosan nem erősítették meg, de információnk szerint a műemlékvédelem álláspontja azért változott meg, mert időközben a Pro-Hill a hatósági igényeknek megfelelően áttervezte az épületet.

A műemlékvédők meghajoltak, de a BVA nem

A műemlékvédelmi hatóságot sikerült meggyőznie a Pro-Hillnek, ám a Budapest Világörökségéért Alapítványt (BVA) nem. Ez utóbbi szervezet ugyanis beperelte a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalát (FKH). A perben a BVA megtámadta azt a másodfokú építési engedélyt, amelyet a hivatal adott ki. A közigazgatási perben csütörtökön tartott tárgyalást a Fővárosi Bíróság (FB). Miskolczy Ambrusné bírónő nem hirdetett ítéletet, mert az Ítélőtábla nem küldte vissza az iratokat neki, márpedig iratok hiányában érdemi döntést nem hozhatott, de a felek álláspontját meghallgatta. Az FB elsőfokú bírói fórum, de közigazgatási perben nincs másodfokú eljárás.

Korompay Katalin, aki 1986-ban Budapest világörökségi pályázatát elkészítette, elmondta: az UNESCO nemzetközi igazgatója és a műemlékvédelmi világszervezet, az ICOMOS hazai tagozata is negatívan nyilatkozott a rózsadombi szálló átépítéséről. Korompay szerint ugyan nem a világörökség területén zajlik az épületbővítés, de az hátrányosan érinti a védelem alatt álló területet is, amelynek tőszomszédságában áll az egykori SZOT-szálló.

Budapest lekerül a Világörökség listájáról?

Az ICOMOS hazai tagozata akár azt sem tartja kizártnak, hogy Budapest elveszítheti Világörökség-státuszát, ha engedélyezik az emeletráépítést. Az ügyben érdekes szálak követhetők nyomon: a szálló átépítését végző Pro-Hill Kft.-ben érdekelt ugyanis az Agrobank vesztegetés miatt egykor elítélt ex-vezérigazgatója, Kunos Péter is. A cégnyilvántartás szerint a Pro-Hill Kft-ben jelenleg négy tulajdonos van. Az egyik ezek közül az Excelsior-Holding, amelynek döntő szava van a Pro-Hillben. A másik tulajdonos a már említett Kunos Péter, rajtuk kívül Gyarmati Zoltán, az Autóker Holding ex-vezérigazgató-helyettese érdekelt a cégben, továbbá a Prof-2000 Tanácsadó, Szervezo és Szolgáltató Kft. Az Excelsior-Holdingban szintén cégbírósági adatok szerint Arányi György és Tóth Imre a tulajdonos, akik közül az utóbbinak a részesedése a nagyobb.

A csütörtöki bírósági tárgyaláson a Fővárosi Közigazgatási Hivatal nevében Urbán András főosztályvezető jelent meg. Ő arra hivatkozott, hogy a Budapest Világörökségéért Alapítványnak nincs joga arra, hogy pert indítson ellenük, mert nem érintett az építéshatósági ügyben. Urbán szavaiból kitűnt, hogy ha most a bíróság helyt ad a BVA kérelmének, akkor beláthatatlan következményei lennének a mostani pernek, hiszen bármilyen építkezést megtorpedózhatna az alapítvány Budapesten azzal, hogy pert indít, felfüggeszteti a kivitelezést.

Miért éppen Rózsadomb?

A tárgyaláson az FKH melletti beavatkozóként megjelent a Pro-Hill képviseletében Gyarmati Zoltán, aki a cég egyik vezető tisztségviselője Antalóczy György mellett. Arányi György pedig jogi képviselőként ült a tárgyalóteremben, és azt kifogásolta, hogy a BVA miért nem perelte be az egykori Hatvany-palota ügyében a budai I. kerületben építkezőket, illetve az Árpád-hídnál Pesten épülő toronyházak építtetőit, hiszen az egyik ezek közül a világörökség területén van, a másik pedig szintén rontja a rálátást a világörökségi területre, bár nagyon messze van onnan.

Korompay szerint anyagi erőforrások hiányában nem tudnak mindenütt perelni, ezért választották a SZOT-szálló építkezését, ahol az emeletbővítés rontja a látképet, és veszélyezteti Budapest világörökségi státuszát. Korompay szerint a németországi Köln például szinte biztos, hogy hamarosan lekerül a védett területek névsorából, mert ott sem vették figyelembe, hogy 1992-ben módosult az UNESCO álláspontja, és nemcsak a szorosan vett védett övezeteket kell megóvni, hanem a védett övezeteket érintő építkezésekre is ügyelni kell.

A BVA volt egyébként az a szervezet, amely 2005-ben megakadályozta , hogy a Fővárosi Önkormányzat a budai rakparton sávokat bővítsen és gyakorlatilag autópályát építsen a Duna-parton. Ezzel szemben a hivatal azt akarta kimondatni a bírósági eljárás során, hogy a BVA-nak nincs joga beperelni őket, és csak másodsorban hangoztatta a közigazgatási hivatal, hogy jogszerűen járt el az ügyben.

Két-hárommilliós a négyzetméterár

Gyarmati Zoltán a tárgyalás után az újságíróknak elmondta, hogy a Pro-Hillnek máris milliárdos kiesést okozott a per. Leállították ugyanis a tervezett lakások értékesítését, a kivitelezés lassabban, de zajlik, de addig is fizetniük kell a banki kamatokat, és a már megvásárolt lakások tulajdonosainak is kötbért kell fizetniük. Éppen ezért Gyarmati kártérítési per indítását helyezte kilátásba a BVA ellen, és már a mostani perben is több százezer forintos perköltséget akar megfizettetni ügyvédi díj címén az alapítvánnyal. Gyarmati szerint a volt SZOT-szálló átépítésének költsége meghaladja a 10 milliárd forintot, sőt, közelebb van a húszmilliárdhoz. Ennek megfelelően az itt elkészülő lakások ára is magasabb lesz a magyar átlagnál. Az alsóbb szinteken négyzetméterenként egymillió forint lesz az ár, a tetőn épülő penthouse-lakások négyzetméterára pedig 2-3 millió körül alakul majd.

A régi pesti zsidónegyed szavakban mindenkinek fontos, csak éppen másfél éve nem történik semmi, mondja a városrész műemléki megőrzéséért létrejött ÓVÁS! Egyesület. Megunták a dolgot, és levelet írtak az UNESCO Világörökségi Bizottságának, ugyan, nem tájékozódna-e a helyszínen, hogyan is óvjuk mi itt a világörökséget. Bécsben egyszer már sikerrel járt egy ilyen civil akció.

Az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002-ben kiterjesztette a “Budapest, a Duna jobb és bal partja és a Budai Várnegyed” címen 1987-ben elfogadott világörökségi minősítést az Andrássy útra és épületeire, valamint a milleniumi földalatti vasútra. A világörökségi környezet egységének biztosítása érdekében védő-rávezető zónát
jelölt ki a terület körül. Ennek a zónának része a VII. kerületi, régi pesti zsidónegyedeként ismert terület.

Bécset az UNESCO győzte meg. Bécs városának fejlődését nagyban meghatározza a modern és a klasszikus épületek összhangja. Több modern felhőkarcoló épült az utóbbi években, remek összhangban a belvárosra jellemző klasszicista palotákkal, polgári bérházakkal. De az innovatív szemléletű várostervezés ellenére sem minden beruházó tudta megvalósítani egekbe törő felhőkarcoló-terveit.

A város egyik kulcsfontosságú kerülete, a Wien-Mitte Bécs közlekedési csomópontja, ahol a vasút, a metró és a reptéri járatok találkoznak, mégpedig kifejezetten rendezetlenül. A területre az infrastrukturális fejlesztések mellett három 87 méteres és egy negyedik, 97 méter magas toronyházat tervezett a beruházó, amit a városvezetés engedélyezett is.

A bécsi városkép védelmében a lakosság lépett fel, és demokratikus ország lévén meg is hallgattattak. Bár a városvezetés és a befektetők megkötötték a szerződést, az UNESCO fellépése meggyőzőnek bizonyult. A szervezet kilátásba helyezte, hogy a tornyok felépítésével Bécs belvárosa elveszítheti a neki ítélt “világörökség része” címet.

Az indoklás szerint a felhőkarcolók zavarják azt a városképet, amit Canaletto olasz festő látott és megfestett 1760-ban a magasabban fekvő Belvedere-ről. A kitüntető “világörökség része” cím alapját pedig pont ez a látvány adta. Alkudozás kezdődött, a felek megpróbáltak olyan megoldást találni, hogy a kerület lakói se szégyenkezzenek, és a befektető is megtalálja számításait.

A vitából az UNESCO került ki győztesen. A befektető tornyot épített, de csak egyet és csupán 60 méter magasat. A belváros meg maradt a világörökség része. A negyed jellegének megőrzése érdekében létrejött ÓVÁS! Egyesület szerint “az 1999 és 2001-ben készített helyi szabályozási tervek végrehajtása következtében a városrészt a teljes átalakulás, jellegének elvesztése, értékeinek megsemmisülése fenyegeti.”
Az egyesület két éves akciózás és vitatkozás után meglepő lépésre szánta el magát. Tavaly decemberben levelet írt az UNESCO Világörökség Központjának.

“Felkérjük az UNESCO Világörökség Bizottságát, hogy sürgősen tájékozódjon a terület sorsáról, és vesse latba tekintélyét annak érdekében, hogy a jelenleg érvényben lévőés most készülő, még el nem fogadott rossz szabályozási tervek helyett a világörökségi területhez kapcsolódó városrész megőrzését és megújulását célzó tervek születhessenek.”

Kibogozhatatlan történet

Az Erzsébetvárosi önkormányzat a helyi szabályozási tervek alapján 1999-től ezen a területen harminc-negyven épületet értékesített. A döntésekről nem sokat tudni. Annyi biztos, az önkormányzat évek óta nem pályázaton értékesíti a tulajdonában lévő bérházakat.

“A spekulánsok kizárása érdekében a testület rendeletet hozott, mely szerint a képviselőtestület minősített többséggel eltérhet a versenyeztetéstől és közvetlenül értékesíthet. Fontos dolog egyébként, hogy vagyoni kérdésekben a politikai pártok között összhang van, tehát egyhangú szavazásokkal mennek át a határozatok” – magyarázta Hunvald György polgármester az eljárást még 2004. novemberében az Indexnek.

A műemlékvédelem hosszú ideig nem volt szempont. A befektetők pedig érvényes szerződéseik, bontási meg építési engedélyeik birtokában időközben nekiestek a negyednek, építészetileg értékes épületeket bontottak el, és a környezetbe egyáltalán nem illő épületeket emeltek.

Végül az ÓVÁS 2004-ben beadvánnyal fordult a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz, és kérte a terület műemléki védettségének kimondását, valamint a védetté nyilvánítás lefolytatásának biztosítására azonnali hatályú ideiglenes területi védettség elrendelését.
A KÖH 2004. június 15-én el is rendelte az ideiglenes területi védettséget, majd a kulturális miniszter 2004. végén rendeletben műemléki jelentőségű területté nyilvánította a negyedet, 2005. áprilisában pedig 51 épületet vont egyedi védelem alá. A Hivatal és a Minisztérium jogértelmezése szerint a védettség a már megszerzett jogokra – jogerős bontási, építési engedély – nem terjed ki – foglalja össze az eseményeket levelében a civil szervezet.

De ettől még lehetne olyan megoldást találni, hogy a befektetők az új helyzetben is megtalálják a számítsaikat.

Hosszas, eredménytelen egyeztetések

Hiller István kulturális miniszterségének utolsó heteiben, 2004. novemberében egyeztetések folytak az ügyben a kerületi önkormányzat , a főváros, a Mazsihisz és az ÓVÁS részvételével. Ezen értesüléseink szerint felmerült, hogy állami hitelgaranciavállalásokkal, kedvezményes hitelekkel, az adótörvények módosításával lehetne elosegíteni a műemléki rekonstrukciót. De az ötletekből nem lett semmi.

“Semmilyen állami pénz nem érkezett – mondta kérdésünkre Hunvald György. – A KÖH és a kerület lobbizott ugyan az adótörvények módosításáért, de lesöpörték a javaslatot.”

A VII. kerület új szabályozási tervet készíttetett és fogadott el a saját világörökségi területére vonatkozóan. A Tervtanács – az új terv erényeinek elismerése mellett – többek között azt javasolta, hogy az illetékes önkormányzatok a történelmi zsidónegyedet egységként kezelő rehabilitációs program alapján készítsenek szabályozási tervet. A VII. kerület pedig őrizzen meg többet a városrész karakterét
meghatározó nem védett épületekből.

Hiller István utódja, Bozóki András minisztersége első napjaiban az Index kérdésére azt mondta, fontosnak tartja a pesti zsidónegyed rehabilitációját. Szerettük volna megkérdezni tole, konkrétan mit tett az ügyben, milyen eredményre vezettek az egyeztetések, de csak egy levélkére méltatott bennünket sajtósán keresztül, pedig mi még az ÓVÁS levelét is elküldtük neki.

“A kulturális miniszter fontosnak tartja belső Erzsébetváros épített és szellemi örökségének megőrzését, ezért eddig is figyelemmel kísérte a régi zsidónegyed ügyét. Bozóki András az ügyben a párbeszéd híve, és – közvetítő szerepet vállalva – valamennyi érintettel már korábban egyezetést kezdeményezett, amely egyeztetések tovább folytatódnak.”

Nem könnyű elveszíteni, de valami megmozdulhat

Pedig neki is van dolga az ügyben. A világörökségi cím az államra ró kötelezettségeket. A címet persze nem olyan könnyű elveszíteni, mondja Marinov Péter, az ÓVÁS szóvivője, de az UNESCO megjelenése talán elindíthat valamit. Az ÓVÁS-nak, ha mérleget vonnak, két év alatt összesen két házat sikerült megmentenie, megfeledkezve arról, hogy ők figyeltek fel arra a paragrafusra, ami alapján a KÖH végül cselekedett.

Az ÓVÁS! levelével kapcsolatban az Index megkereste az UNESCO Világörökség Központját. Kérdésünkre elmondták, hogy a levél kézhezvételét követően a szervezet megkeresi az illetékes magyar hatóságokat, ami várhatóan a minisztérium lesz. Az ő véleményüket is szeretnék megismerni a zsidónegyed rehabilitációjáról. Ennek fényében megteszik a szükséges lépéseket. Az UNESCO válaszára várhatóan egy-két hetet kell majd várni.

Az egyesület két éves akciózás és vitatkozás után meglepő lépésre szánta el magát. Tavaly decemberben levelet írt az UNESCO Világörökség Központjának. “Felkérjük az UNESCO Világörökség Bizottságát, hogy sürgősen tájékozódjon a terület sorsáról, és vesse latba tekintélyét annak érdekében, hogy a jelenleg érvényben lévő és most készülő, még el nem fogadott rossz szabályozási tervek helyett a világörökségi területhez kapcsolódó városrész megőrzését és megújulását célzó tervek születhessenek.”

Kibogozhatatlan történet

Az Erzsébetvárosi Önkormányzat a helyi szabályozási tervek alapján 1999-tõl ezen a területen harminc-negyven épületet értékesített. A döntésekrõl nem sokat tudni. Annyi biztos, az önkormányzat évek óta nem pályázaton értékesíti a tulajdonában lévõ bérházakat. “A spekulánsok kizárása érdekében a testület rendeletet hozott, mely szerint a képviselőtestület minősített többséggel eltérhet a versenyeztetéstől és közvetlenül értékesíthet. Fontos dolog egyébként, hogy vagyoni kérdésekben a politikai pártok között összhang van, tehát egyhangú szavazásokkal mennek át a határozatok” – magyarázta Hunvald György polgármester az eljárást még 2004. novemberében az Indexnek.

A műemlékvédelem hosszú ideig nem volt szempont. A befektetők pedig érvényes szerződéseik, bontási meg építési engedélyeik birtokában időközben nekiestek a negyednek, építészetileg értékes épületeket bontottak el, és a környezetbe egyáltalán nem illő épületeket emeltek. Végül az ÓVÁS 2004-ben beadvánnyal fordult a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz, és kérte a terület műemléki védettségének kimondását, valamint a védetté nyilvánítás lefolytatásának biztosítására azonnali hatályú ideiglenes területi védettség elrendelését. A KÖH 2004. június 15-én el is rendelte az ideiglenes területi védettséget, majd a kulturális miniszter 2004. végén rendeletben műemléki jelentőségű területté nyilvánította a negyedet, 2005. áprilisában pedig 51 épületet vont egyedi védelem alá.

A Hivatal és a Minisztérium jogértelmezése szerint a védettség a már megszerzett jogokra – jogerős bontási, építési engedély – nem terjed ki – foglalja össze az eseményeket levelében a civil szervezet. De ettől még lehetne olyan megoldást találni, hogy a befektetők az új helyzetben is megtalálják a számításaikat.

Hosszas, eredménytelen egyeztetések

Hiller István kulturális miniszterségének utolsó heteiben, 2004. novemberében egyeztetések folytak az ügyben a kerületi önkormányzat, a főváros, a Mazsihisz és az ÓVÁS részvételével. Ezen értesüléseink szerint felmerült, hogy állami hitelgaranciavállalásokkal, kedvezményes hitelekkel, az adótörvények módosításával lehetne elõsegíteni a műemléki rekonstrukciót. De az ötletekbõl nem lett semmi. Semmilyen állami pénz nem érkezett – mondta kérdésünkre Hunvald György. – A KÖH és a kerület lobbizott ugyan az adótörvények módosításáért, de lesöpörték a javaslatot.”

A VII. kerület új szabályozási tervet készíttetett és fogadott el a saját világörökségi területére vonatkozóan. A Tervtanács – az új terv erényeinek elismerése mellett – többek között azt javasolta, hogy az illetékes önkormányzatok a történelmi zsidónegyedet egységként kezelő rehabilitációs program alapján készítsenek szabályozási tervet. A VII. kerület pedig őrizzen meg többet a városrész karakterét meghatározó nem védett épületekből. Hiller István utódja, Bozóki András minisztersége első napjaiban az Index kérdésére azt mondta, fontosnak tartja a pesti zsidónegyed rehabilitációját. Szerettük volna megkérdezni tőle, konkrétan mit tett az ügyben, milyen eredményre vezettek az egyeztetések, de csak egy levélkére méltatott bennünket sajtósán keresztül, pedig mi még az ÓVÁS levelét is elküldtük neki.

“A kulturális miniszter fontosnak tartja belső Erzsébetváros épített és szellemi örökségének megőrzését, ezért eddig is figyelemmel kísérte a régi zsidónegyed ügyét. Bozóki András az ügyben a párbeszéd híve, és – közvetítő szerepet vállalva – valamennyi érintettel már korábban egyezetést kezdeményezett, amely egyeztetések tovább folytatódnak.”

Nem könnyű elveszíteni, de valami megmozdulhat

Pedig neki is van dolga az ügyben. A világörökségi cím az államra ró kötelezettségeket. A címet persze nem olyan könnyû elveszíteni, mondja Marinov Péter, az ÓVÁS szóvivője, de az UNESCO megjelenése talán elindíthat valamit. Az ÓVÁS-nak, ha mérleget vonnak, két év alatt összesen két házat sikerült megmentenie, megfeledkezve arról, hogy ők figyeltek fel arra a paragrafusra, ami alapján a KÖH végül cselekedett. Az ÓVÁS! levelével kapcsolatban az Index megkereste az UNESCO Világörökség Központját. Kérdésünkre elmondták, hogy a levél kézhezvételét követően a szervezet megkeresi az illetékes magyar hatóságokat, ami várhatóan a minisztérium lesz. Az ő véleményüket is is szeretnék megismerni a zsidónegyed rehabilitációjáról. Ennek fényében megteszik a szükséges lépéseket. Az UNESCO válaszára várhatóan egy-két hetet kell majd várni.

Végleg lekerül a napirendről a budai alsó rakpart átépítése, így nemcsak a lefedését kell elfelejteni, hanem a megálmodott sétányokat, parkokat és teraszokat: szinte minden újítást, amely a budai főgyűjtőcsatorna kiépítéséhez kapcsolódott volna – értesült a Népszabadság városházi forrásokból. Ezt tartalmazza az UNESCO által kifogásolt korábbi tervek nemrég elkészült módosítása, amit augusztusi vagy szeptemberi ülésén tárgyal a Fővárosi Közgyűlés.

Mint arról már beszámoltunk, amiatt, hogy a dunai panoráma – benne a rakpartokkal – világörökségi oltalom alatt áll, az ENSZ kulturális szervezete óvná a fővárost a változtatásoktól. A figyelmeztetés szerint bármilyen változás esetén a veszélyeztetett világörökségek közé sorolnák a panorámát, esetleg levennék a listáról, ez pedig presztízsveszteséget jelent Budapestnek. Információink szerint a közgyűlés elé kerülő új műszaki megoldás lényegében mindent figyelembe vesz a szervezet ajánlásaiból, azaz kizárólag a főgyűjtő megépítésére koncentrál. Így viszont gyakorlatilag semmilyen formában nem valósul meg a rakpart nyomvonalának a kiszélesítése. Ugyanígy lekerült a napirendről az az elképzelés is, hogy valamikor, másfél évtized múlva két szinten, az alsón alagútban vezessék a forgalmat.

Az eredetileg szorosan összekapcsolt két beruházásból, azaz a csatornaépítésbol és a rakpart átalakításából tehát csupán a főgyűjtő kiépítése valósulhat meg. Elegendő anyagi fedezet esetén persze lehetne a világörökségi elvárásokhoz is igazodó új közlekedési tervpályázatot kiírni, csakhogy arra már nincs idő. Annak lezárulta, esetleges újbóli megtámadása ugyanis annyira elnyújtaná a beruházás idejét – érvelnek a szakemberek -, hogy a főváros elesne a remélt és várható európai uniós forrásoktól. (A rakpartbővítésre az EU csak a főgyűjtőhöz kapcsolódó beruházásként adna támogatást.) A várhatóan alig egy hónap múlva szentesítendő módosítás ma még beláthatatlan időre visszaveti az amúgy indokolt fejlesztéseket, a kapcsolódó úthálózaton pedig maradnak az állandósuló dugók.

A mostani változás azért is meglepő, mert a főváros már idén januárban számolt a világörökségi előírásokkal. Csakhogy akkor még arról szóltak az elképzelések, hogy az alagútépítésnek is elkészítik az elvi engedélyezési terveit, bizonyítandó, hogy a beruházás késobb megvalósítható. Azt egyelőre nem tudni, hogy a legújabb tervekkel ezt a lehetőséget is végleg száműzték-e. Annyi bizonyos, hogy a tervezési szerződést az elmúlt nyolc hónapban nem írták alá. Mivel azonban az alagút a jelenlegi útszélesség alá nem férne be, az csak egy hozzávetőleg nyolcméteres szélesítéssel lenne elképzelhető. Ezt azonban – úgy tudjuk – az UNESCO-s ajánlások alapján a módosítás elveti. Mint ahogy azt az elvi elvárást is, hogy a rakpartot teljes egészében adják vissza a gyalogosoknak. Azt azonban a nemzetközi szervezet is elismeri, a jelenleg hiányzó infrastruktúra – például a két északi Duna-híd, s az egyéb kapcsolódó útvonalak – egyszerűen lehetetlenné teszi a rakpartnak mint észak-déli irányú kiemelkedő közlekedési folyosónak a kiiktatását.

Vajda Pál főpolgármester-helyettes szerdán az InfoRádióban megerősítette értesüléseinket. Elmondta: a rakpartbővítés csak a Margit hídtól északra képzelhető el, a világörökségi területen a főváros nem tervez változtatást. Ezen a részen az út magasságát is megemelik, amire azért van szükség, mert árvíz esetén jelenleg ezt a szakaszt kell a legelőbb lezárni. Hozzátette, az új koncepcióból következik az is, hogy a budai főgyűjtőcsatornát nem az alsó, hanem a felső rakpart alatt vezetik majd el.

A befektetők eredeti funkciójában akarják az épületet visszaállítani. A mai kor technikájának megfelelő magas színvonalon, de a lehető legkevesebb átalakítással valósul meg a rekonstrukció. Figyelemreméltó, hogy ezt az igényt fogalmazta meg az eladó, az Ökocentrum Rt., valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, mint az építési engedély kiadására hivatott hatóság. A befektető magyar-svájci csoport szükségesnek érzi kijelenteni, hogy mindezekre tekintettel emléket kívánnak állítani a régi értékeknek, s az épület szolgáltatásai és mindennemű jövendobeli rendezvénye ugyanezen értékeket képviselik majd, ezáltal öregbítve Magyarország hírnevét a világban.

A Lánchíd Palotát az Ökocentrum Rt. 1995-ben szerezte meg az Igazságügyi Minisztériumtól csereszerződés formájában oly módon, hogy a budai I. kerületi bíróságnak új székhelyet építtetett. Az Ökocentrum Rt. 1996 nyarán vette birtokába az épületet és az Országos Műemlékvédelmi Hivataltól 1996. augusztus 30-án kapta meg az építési és bontási engedélyt. A jelenleg a projekt ötletadói és majdani lebonyolítói, Bácsai-Nagy Ákos és Dr. Vincze Zoltán közös tulajdonában álló Lánchíd Palota Kft – melyben a svájci befektetői csoport tagi kölcsön nyújtásával összekapcsolt tőkeemeléssel szerez tulajdonrészt a közeljövőben – 2004. őszén, más befektetőket megelőzve kötött ingatlan adásvételi szerződést az Ökocentrum Rt-vel a Lánchíd Palota megvásárlásáról. Azaz, a Lánchíd Palota magántulajdonostól került újabb magántulajdonoshoz, vélhetőleg immár új fejezetet nyitva az épület történetében. A befektetők deklarálták a szerződéskötés alkalmával, hogy legfőbb óhajuk, hogy a Lánchíd Palota újjáépítése annak a folyamatnak váljon részévé, amely az utóbbi években megindult Magyarországon. Annak folyamatnak, amelynek a Sándor Palota és a Gresham Palota is meghatározó részei. Úgy gondolják, hogy azok a magyar és külföldi társaságok, melyek helyet foglalhatnak az épületben olyan rangot és méltóságot nyernek, ami magát az épületet jellemzi. A rekonstrukció tervezett befejezési határideje 2005. december 31.