A Szeretem Budapestet Mozgalom tisztában van azzal, hogy nagyon érzékeny kérdésről van szó, amely eddig rosszul lett megközelítve. Mindazonáltal az, amit a Dózsa György út – Ajtósi Dürer sorhoz közeli játszótér mellett található padokon tapasztalunk, megengedhetetlen! Az emberek már életvitelszerűen berendezkedtek, mosott ruhákat szárítanak a fákon, alkoholt fogyasztanak és teljesen elfoglalják a padokat. Emellett lomot hordanak ide, a környék ezért rendetlen és koszos. A szomszédos padokat már nem is használják a környékbeliek és a közeli játszóteret (amely elég szépen rendben van) is veszélyezteti az itt tapasztalható állapot.  

Felkértük a Főkertet, hogy a Városligetben tapasztalható állapotokat legyenek szívesek mihamarabb felszámolni, tájékoztatásuk szerint már folyamatban van az intézkedés ezzel kapcsolatban.

Szeretem Budapestet Mozgalom 

A www.stop.hu oldalán 2009. február 10-én a következő cikk jelent meg:

Az osztrákoknak is feltűnt: “Budapest Európa “hajléktalan fővárosa“!

Végre elértük! Legek lettünk Európában! Derűre semmi ok, hiszen az történt, hogy egy osztrák mértékadó hetilap hajléktalan fővárosnak kiáltotta ki Budapestet. Sajnos nem túloztak, hiszen a fedél nélküliek száma napról napra nő, jelenleg 20-25 ezerre tehető. Mi megmondtuk, hogy nagy a baj- vághatnánk az illetékesek arcába, hiszen a STOP többször alámerült a “pokol bugyraiba”, hogy rávilágítson, hogyan élnek emberek napjainkban aluljárókban, kapualjakban, és minden olyan helyen, ahol akár csak egy-két fokkal melegebb van, mint odakint.

A probléma, úgy tűnik, most már a külföldieknek is feltűnt.

Az osztrák Profil című hetilap Európa hajléktalan-fővárosának nevezi Budapestet. Állítását számokban is kifejezte, hiszen az 1,7 milliós városban információik szerint több mint 20 ezer hajléktalan él, ami százalékban mérve még a szegényebb balkáni országoknál is magasabb. A lap szerint Kispesten, valamint a budai oldal tizenegyedik, tizenkettedik és második kerületében a legrosszabb a helyzet.

A STOP által megkérdezett szociális munkás azonban még ennél is rosszabbnak értékelte a helyzetet. “Régen még érezhető volt a munkánk hatása, ma már annyi a fedél nélküli, hogy sokszor úgy érzem, hogy egy tóból merítem ki a vizet kiskanállal. A tapasztalat egyébként az, hogy november óta napról napra többen vannak, és ez még csak a kezdet”- fejtette ki Tóth Krisztián, aki egy alapítvány kisbuszával járja esténként a hajléktalanok törzshelyeit. Azzal azonban ő is tökéletesen egyet ért, hogy a hajléktalanszállók számának növelése nem megoldás a helyzetre. Mint megtudtuk, azokat többnyire néhány hajléktalan “uralja”. Az ott hálók mindenét elkérik, amit nem tudnak megszerezni fenyegetéssel, azt ellopják vagy elveszik.

Az osztrák lap úgy fogalmaz, hogy az éjszakai menedékhelyek csak akuttá teszik a hajléktalanság problémáját. Valódi megoldáskeresés azonban semmilyen szinten sem történik.