A Szeretem Budapestet Mozgalom a lenti levéllel kapcsolatban szintén felháborodását fejezi ki, hogy ma Budapesten – mely egy európai nagyváros – nem lehet akadálymentesen közlekedni. Az EU-ba lépés egyik feltétele volt az akadálymentesítés elvárásának törvényi biztosítása. Most már van törvényünk, de azt senki nem tartja be. Érthetetlen.

A levélírónak nagyon sok mindenben igaza van, sajnos!

A Szeretem Budapestet Mozgalom véleménye az, hogy először zéró toleranciát kellene elérni az aluljárókban – mind az utcán élők, mind az árusok tekintetében. Ha szükséges, akkor fővárosi rendeletekkel kellene érvényt szerezni ennek és elérni, hogy az aluljárókban és a köztereken megváltozzon a helyzet, vagyis egy komplex programra lenne szükség. De ez nem lesz.

Sok pénzt költenek majd az aluljárókra, de nem látjuk biztosítva magunk sem, hogy javulni fog az emberek közérzete és igazi pozitív változást következik be. Véleményünk az, hogy sajnos nem fogjuk ezeket a változásokat érzékelni, felújítások és kampányszerű takarítások ugyan lesznek, de az igazi problémák felszámolása nem fog megtörténni – mint ahogyan mozgólépcsők sem lesznek (a felújítások megtervezésénél egyáltalán nem is gondoltak rá).

A Fővárosi Közgyűlés 2009. júniusi ülésén elfogadott átfogó vadplakát és falfirka-mentesítési program talán biztosítani fogja, hogy az aluljárók folyamatosan mentesek legyenek, de csak talán, várjuk a megvalósítást és az eredményeket.

Elkeserítően balkáni helyzetek uralkodnak a köztereken, borzalmas az aluljárók állapota és a jelenlegi városvezetés mellett ez nem is fog már megváltozni, holott Demszky Gábor főpolgármester úr kifejezett kérése és szándéka volt ezek felszámolása. Meglátásunk szerint azonban rajta és a városarculati tanácsnokon kívül egyenlőre nem sokan akarják, hogy az emberek gyökeres változást érezzenek.

Íme a levél:

Botrány Budapesten! Fényes márványra telik, mozgólépcsőre nem. (Avagy, babakocsisok, mozgássérültek, öregek maradjanak otthon)

Tisztelt érintettek!

Megkezdődött a budapesti aluljárók felújítása.

Ennek természetesen mindenki nagyon örül, hiszen némelyik aluljáróban harmadik világbeli állapotok uralkodnak. Az Örs vezér téren keresztül közlekedek nap mint nap, így pontosan tudom milyen látványt nyújtanak a hajléktalanok, akik komplett bolhapiacot működtetnek, mérhetetlen szemetet, ürüléket és ezzel együtt bűzt hagyva maguk után. Vagy az alkalmi árusok, akik cigaretta csikkeket és szemetet dobálnak el. Ez a Főváros, a XIV. és X. kerület vezetésének és a rendőrségnek együttes felelőssége és szégyene.

Visszatérve a felújításra; az Örs vezér téri aluljáró felújításának teljes költsége sajtóból származó információk alapján 70 millió forint körül van. Ezért kapunk világos bézs színű járólapot, amit az ember a lakásában sem szívesen rak le, mert tudja, hamar koszolódik, nem praktikus. Érdemes megnézni már jelen félkész állapotában, igénytelen, foltos valami, nem szívesen néz rá az ember. A falakra részben új márvány kerül, részben az eddigi felületet tisztítják meg. Ami néhány napig szép is lehet, de a tervezett térfigyelő rendszer ellenére néhány héten belül úgyis telefirkálják a graffitisek.

VISZONT: a sok szépészeti beavatkozás ellenére sem lesz használhatóbb a napi több százezer (!) utas átmenő forgalmát lebonyolító csomópont. Hiszen a kerekesszékkel közlekedők, a babakocsis anyukák, bármilyen mozgásában korlátozott ember számára gyakorlatilag lehetetlen az átkelés az egyik oldalról a másikra.

Úgy gondolom, a felületi kezelés helyett értelmesebb lett volna MOZGÓLÉPCSŐK építése (amire a friss munkálatok után valószínűleg évekig, évtizedekig hiába várunk). Ezek nélkül ugyanis teljesen felesleges az elővárosi közlekedés fejlesztése is, hiszen a közösségi közlekedéssel történő bejárással kapcsolatban az egyik legfontosabb ellenérv a körülményes átszállás, ami az idősebbek, babakocsival közlekedők számára különösen nehéz, a fogyatékosok, mozgássérültek, számára pedig egyszerűen lehetetlen.

Kérdéseim:

1. Hogyan fordulhat elő 2009-ben Európában, hogy egy több százezres átmenő forgalmú aluljárót nem szerelnek fel a mozgásukban korlátozott embertársaink közlekedését is lehetővé tevő mozgólépcsővel (uram bocsá’ lifttel).
2. Ki a felelős a program megalkotásáért/aláírásáért/elfogadásáért?
3. Az érintett szervezetek miért nem tiltakoztak az esztelen pénzköltés és a legalapvetőbb igények figyelmen kívül hagyása ellen?
4. Meddig kell még tűrnünk, hogy a haver építési kivitelezők érdekei (”van egy kis márványom, hová tudnánk beépíteni”) előbbre való, mint a tömegközlekedők igényei?
5. Költői kérdés: A döntésekért felelősök közül hányan közlekednek az Örs vezér téri, vagy egyéb felújításra kerülő aluljárón keresztül munkába menet (bármilyen tetszőleges pozitív egész szám meglepne)?

Várom minden érintett reakcióját, válaszát.

Tisztelettel:
N. Viktor