Kitüntették a pesti Nagykörút legjobb portáljait, a legótvarabbakat pedig lajstromba vették, és felrakják őket egy honlapra, szégyenszemre. A vetélkedővel szemléletet formálnának a szervezők, reméljük sikerül nekik: a pesti kirakatok zöme ásatag, gagyi, sőt még retkes is.

A városháza dísztermében tették közhírré az első nagykörúti kirakatverseny eredményeit. A kívülállónak kissé bonyolultnak ható rendszer szerint az öt és fél kilométeres bulvár 800 üzlethelyisége közül a leglátványosabb az Erzsébet körúti Calliope divatkereskedés, a Kiwi Sun nevű szépészet és Katti Zoób szalonja. A legkreatívabb a Művész mozi, a legszebb portál az Auer cukrászdáé, a legszebb kirakat az Aura ruhaüzleté, a legjobb kirakatrendezőt a Szent István körúti Humana használtruha-bolt szemelte ki magának, a legrendezettebb portállal rendelkező pénzintézet című kategóriában pedig a Teréz körúti Erste bank nyert. A dekoratőrökből, szakújságírókból, belső- és külsőépítészekből és grafikusokból álló zsűri még egy sor elismerő oklevelet is kiosztott, további részletek a Szeretem Budapestet Mozgalom blogoldalán lesznek láthatóak.

A Magyarországi Dekoratőrök és kirakatrendezők Szövetsége és a Városarculati Tanácsnoki Iroda közösen meghirdetett és szervezett vetélkedője a Nagykörút civilizálásért indított mozgalom harmadik lépése, mindjárt a vadplakátkaparás és a falfirkavakarás után. A városarculati tanácsnok, Bojár Iván András szerint nagyon ideje volt, hogy az boltosok is megmozduljanak, legalább ennyire, amennyire most. A honi kereskedelem vizuális kultúrája általában véve megfelel a nyugatinak, nem jobb, nem rosz-szabb, az üzletportáloknál viszont itt megállt az idő, nem volt semmiféle rendszerváltás, a kirakatok kevés kivételtől eltekintve elképesztően ásatagok, gagyik, fantáziátlanok, sőt még retkesek is. Érthetetlen: mindenki folyton utazik – köztük a kereskedők is -, ha messzebb nem, hát Bécsig mindenki eljut, pontosan látja, hogyan néznek ki a kinti boltok, ennek azonban semmi konzekvenciája: megrekedtünk a hetvenes években – mondta Bojár. A tanácsnok a kirakatversenyt afféle szemléletformálásnak szánja. Évről évre megismételné a rangadót, hátha előbb vagy utóbb lesz valami látszatja, és az emberek visszatérnek a plázákból az utcára.

A DekorSzövetség munkatársa, a verseny egyik fő szervezője, Sárkics Eszter azt mondja, a kép elsősorban azért ilyen lehangoló, amilyen, mert kevés boltos alkalmaz szakembert portálja kialakításakor, sajnálja a pénzt rá. De az időt is: még arra sem fordít energiát, hogy ha be nem is, legalább valahogy elrendezze a kirakatát. Vagy hogy kitakarítsa. Sárkics szerint a minimális elvárás az, hogy a kirakat kívül-belül ragyogjon a tisztaságtól, ha ez megvan, innen lehet folytatni: a benne elhelyezett áru legyen rendesen megvilágítva, a kirakatszekrény anyaga – és általában a felhasznált anyagok – legyenek korszerűek, a színek harmonizáljanak, a feliratokhoz pedig lehetőleg egy, legfeljebb két betűtípust használjanak. Az igazán jó kirakat természetesen még ennél is többet mutat: az áru úgy jelenik meg benne, hogy a lehető legkívánatosabb legyen, látszik rajta, hogy a rendezőnek volt koncepciója, ötlete, amelyre a kompozícióját felfűzte, a hangulati elemeket, azaz a mellékes dekorációkat úgy válogatta ki és helyezte el, hogy még jobban kiemeljék a portékát. Hozzátette: nálunk az a jellemző, hogy a kirakatok túlzsúfoltak, a kereskedő mindent közszemlére tesz, amije csak van. Ez esztétikai szempontból nem szerencsés, de meg kell bocsátani, mert a magyar vásárlók zöme a kirakatból választ, nem otthon, a katalógusból.

A zsűri először azt tervezte, hogy a legótvarabb, rendetlenebb, elhanyagoltabb üzleteket alaposan megszórja citromdíjakkal. Össze is rakott egy kínosan hosszú listát, utóbb azonban úgy döntött, nem állítja ország-világ előtt pellengérre a lepontozottakat. A szeretembudapestet.blog.hu nevű oldalra azért felteszik a szégyentáblát.

http://szeretembudapestet.blog.hu/aovat/kirakatverseny