A mai Gellérthegy erdős felületének lehozatala az alsó rakpartig

A föld alá leszorított É-D-i autós forgalom fölött nyugodt ligetes zöld sétautak, ivókutak között a maiak mellé még két, a Rudas léptékét nem meghaladó méretű fürdőház és boutique szálloda együttes elhelyezésére van lehetőség. A Gellérthegy számos ma még használaton kívüli forrásait ez a program aktivizálná. Budapest fürdőváros! Mi ebben tényleg elsők vagyunk. Vagyis lehetnénk, ha fejlesztői figyelmünket nem mások utánzására, hanem sajátlagos értékeink kiaknázására fordítanánk.

Budapest fürdőváros kirakata: a Gellérthegy lába köré telepített fürdők láncolata

Természetesen ez a magas értékű helyszín nem az óriáscsúszdás aquaparkok terepe. Ide a Peter Zumthor által – jelentős mértékben budapesti fürdőkből nyert tapasztalatainak transzponálásával – létrehozott filozófiai fürdő, a csoportos, vagy éppen magányos kontempláció, a városon belüli elvonulás meghitt és megtisztuló élményhelyszíne lenne való. Egy, a Gellérthegy tövébe kiírandó nemzetközi építészeti pályázat pedig komoly esélyt kínál arra is, hogy a XXI. századi fürdő témájában a műfajt megújító innováció terepévé Budapest váljon, s ezzel a város egyedülálló globális pozíciót foglaljon el.

A vitairat további részei:

Zöld Budapest
Zöld Budapest II: Pest-budai integrált Belvárosfejlesztés
Zöld Budapest  III: Budapest „Károly-hídja”
Zöld Budapest IV: A Belgrád rakpart kikötő
Zöld Budapest V: Fürdőpart a Gellért-hegy lábánál
Zöld Budapest VI: Borpiknik a város közepén
Zöld Budapest VII: Összegzés

szerző: Lampert Rózsa építész, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa

A Széchenyi Gyógyfürdő története akkor vette kezdetét, amikor Zsigmondy Vilmos bányamérnök (akinek a neve sikeres artézi kút fúrásaival vált ismertté) tíz éves erőfeszítés után, 1877. június 4-én, a Városligeti-tó közelében lévő fúrásból termálvizet hozott a felszínre. Ez a kút jelenleg is létezik, a Hősök tere alatt található. A kút végleges mélységét (970, 48 m) 1878. január 21-én érték el. Ekkor a maximális vízhozam 12 ezer hektoliter volt naponként, az 59 Celsius fokos termálvízből.

Ezt a nagy értékű természeti kincset elődeink nem hagyták elveszni. Még ugyanabban az évben, 1878-ban a forrás fölé szerény ivócsarnokot építettek, a közeli Nádor-sziget egyik bérházát pedig Artézi fürdővé alakítottak át, ami húsz éven keresztül működött is. Közben 1884-ben megbízták Czigler Győző (1850–1905) műépítészt az új Termál- és Népfürdő terveinek elkészítésével, aki több mint húsz éven keresztül foglalkozott a feladattal. Az új fürdő ügye végül is 1905-ben jutott el a megvalósítás fázisába, a sors, a korai halál azonban megakadályozta Cziglert abban, hogy nagyszerű műve tényleges létrehozásában is részt vegyen. Közvetlen munkatársa, Dvorák Ede és Gerster Kálmán irányították az építkezést, ami 1913-ig tartott. A kor szinte minden jelentős magyar művésze ( Maróti Géza, Telcs Ede, Róna József, Róth Miksa, Vastagh György, Vajda Zsigmond stb.) közreműködhetett a klasszicizáló, de véglegesen „reneszánsz stílben” tartott, és időközben Széchenyi-gyógyfürdőre elkeresztelt épület külső és belső díszítéseinek kialakításában.

Francsek Imre nyilvános tervpályázat győzteseként, 1926-ban kapott megbízást az épület bővítésére, az uszoda terveinek elkészítésére, aki az új épületszárny megjelenésének is „friss reneszánsz” formákat igyekezett adni. A rekordgyorsasággal elkészült (1927. augusztus 9-én adták át) hatalmas épületszárny közreműködő művészei között találjuk többek között Beck Ö. Fülöpöt, Pátzay Pált, Medgyessy Ferencet, Margó Edét.

A Széchenyi-gyógyfürdő folyamatos és megfelelő vízellátásának biztosítására 1936-ban új artézi kút fúrásába fogtak. A két évig tartó munkát siker koronázta, s a kútból 7 ezer mélyről; forró víz (72 ºC) tört elő naponta. Ez a mennyiség messze meghaladta a fürdő vízszükségletét, ezért a Főváros Közgyűlése, Szendy Károly polgármester javaslatára „propaganda értékú” szökőkút és ivócsarnok létesítését rendelte el, ugyanis az időközben elvégeztetett vizsgálatok igazolták a víz gyógyhatását. Mozgásszervi betegségek kezelésén túl, rendkívül hatásosnak bizonyult gyomor-, bélrendszeri és légzőszervi betegségek gyógyítására is.

A forrás közelében egy 12 méter átmérőjű, faragott kőperemmel ellátott medencét, egy bronz szökőkutat és egy könnyed szerkezetű pavilont építettek, amelynél az 1930-as évekre jellemző lekerekített formákat és anyagokat (acél, üveg) alkalmaztak. A Szent István nevét viselő forrást és ivócsarnokot 1939. augusztus 17-én adták át rendeltetésének, amelyet a korszakra jellemző nagyméretű neonfelirat is reklámozott. A kecses építményt az 1960-as években egy jellegtelen pavilonra cserélték, amely egyáltalán nem illett a Városliget műemléki környezetébe.

A Széchenyi Turizmusfejlesztési Programnak köszönhetően 2002. után felgyorsultak az események, s végre már az ivócsarnok és a Czigler szárny felújításának megkezdésére is gondolhatott a Budapest Hévizei és Gyógyfürdői Rt. A tervezési megbízásokat a rekonstrukciós munkákban addig is résztvevő, Ybl Tervező Kft. kapta meg. 2003. nyarától így három különböző kivitelezési-projekt is futott az épületen. Az előbb említett Francsek-szárny tető- és homlokzat-felújítása, a Czigler-szárny középrizalitjának, valamint az ivócsarnoknak a rekonstrukciója. A fürdő Czigler-szárnyán a sóskúti durva mészkőből készült kőfelületek korróziója olyan méreteket öltött, hogy a homlokzat díszítései gyakorlatilag eltűntek. A restaurátoroknak szinte a teljes ornamentikát újra kellett mintázni. A kőfelületek restaurálásával egyidejűleg visszakerültek az eredeti nyílászáró szerkezetek, rácsok, megújult az oszlopok spiáter fejezete és lábazata is.

Az ivócsarnok esetében a tervező először a Millenniumi ünnepségek hangulatát idéző öntöttvas szerkezetű pavilonra gondolt. Felmerült az eredeti építmény rekonstrukciója is, de a mai igényeknek és előírásoknak a hajdani ivócsarnok egyáltalán nem felelt meg. Ezért a hivatal azt szorgalmazta, hogy a 30-as évek pavilonjának néhány építészeti elemét felhasználva, új épület készüljön, modern építészeti eszközökkel megfogalmazva. Így átvettük az eredeti ház „piskóta vagy bab” alakú, valamint a hajdani kiszolgáló fülke félköríves alaprajzi formáját, ami számítógépes módszerrel – a fotóról – tökéletesen rekonstruálható volt. Visszaidézve az eredeti acélszerkezetű csarnok nyitottságát, ahol a funkció azt megengedte, üvegfalak készültek, az íves alaprajzot követve hajlított kivitelben. Az üvegfalat a tó felőli oldalon csak két bejárati ajtó, valamint a wc-t, mosogatót, teakonyhát és raktárat rejtő, római travertin kővel burkolt, félköríves falszakasz bontja meg, ami a bejárati oldalon is megismétlődik, enyhén íves kivitelben.

Szerencsére a medence kő pereme és az öntöttvas kerítés jó állapotban az eredeti helyén megmaradt, így csak az volt a feladat, hogy az új és régi elemek szerves és harmonikus csatlakoztatását megoldjuk. A belső tér a kőburkolattal harmonizáló kőporcelán burkolatot, a tető VM ZINK lemezfedést kapott, a mennyezetre, az előtető alá is kifutva pedig vörösfenyő burkolat került. Az ivócsarnok visszakapta eredeti Szent István Forrás nevét. A felirat a hajdani betűtípussal, de nem világító kivitelben készült. A világítótestek, a berendezési tárgyak (szekrény, kő ülőpadok, árjegyzéktábla, kilincsek) szerény, de kulturált kialakításúak. A visszahelyezett bronz szökőkút eredeti, a belső térben felállított fiatal lánykát ábrázoló bronz szobor is ugyancsak a Széchenyi Gyógyfürdő számára készült műalkotások egyike.

2004-ben a Czigler-szárny főhomlokzatának restaurálása (kőmunkák, nyílászárók, rácsok, spiáterek, stb.) teljesen befejeződött, a kupolatérbol nyíló oldalfolyosók hatalmas méretű ablakainak cseréjével együtt. Elkészült mind az öt kupola – díszítésekben rendkívül gazdag – rézlemez fedése, valamint az oldalszárnyak és a kiskupola terek belső felújítása is, az elektromos és a gépészeti hálózat korszerűsítésével, valamint új padlófűtés beépítésével együtt.

A munkák során sok érdekes és egészen ritka restaurálási feladatot kellett megoldani. Például a fokupola négy sarkán álló, Vastagh György, Bezerédy Gyula, Lányi Dezso és Szentgyörgyi István tryton-kompozicióinak , valamint Markup Béla hattyúinak és delfinjeinek a restaurálását. A Steiner Ármin és Ferenc ércáru-gyárában – vörösrézlemezbol kézi domborítással – készült dekoratív szobrokon a háborús, illetve az 56-os forradalom által okozott sérülések nyomait is el kellett tüntetni a megroggyant tartószerkezet megerosítése mellett. A munkát csak muhelyben, a szobrok leemelése után lehetett elvégezni.

A kupolák fedésénél a díszítő jellegű elemeket csak részben sikerült megőrizni (tisztítás, restaurálás után), sokat közülük újra kellett készíteni. Bonyolult munkafolyamat (az eredetiről levett gipsz, majd horgany mintázó sablon készítése, kb. tíz melegítés után a rézlemez nyújtása és sablonba formázása, szegecselés, lágy forrasztás, elhelyezés, stb.) eredményeként az eredetivel mindenben megegyező díszítések (maszkok, kagylók, virágfüzérek, stb.) kerültek vissza a helyükre.

A tervező által megrajzolt díszes márványmozaik padlólapok újragyártásánál már maga a sablon elkészítése is muvészi munkát jelentett.

Egészen különleges ismeretet és szakértelmet igényelt a kiskupola terekben lévő négy-négy Zsolnay váza helyreállítása. Ezeket hajdan „világtengerekből” származó csigákkal és kagylókkal díszítették. Az egyik pirogránit vázának a negyede hiányzott, aminek a pótlása az eredetihez hasonló kőőrleménnyel és technológiával történt. A fürdő látogatói által eltulajdonított kagylókat és csigákat méret, faj és szín szerint újra be kellett szerezni. A nehézséget főleg a megfelelő méret megtalálása okozta.

2005-ben végre megkezdődhetett a fürdőépület (Czigler-szárny) közlekedési gócpontjának, legdíszesebben kialakított reprezentációs helyiségének, a Termálfürdő kupolacsarnokának a felújítása. Ez az épület legszebb és legértékesebb része, amely építésekor gazdag és összetett képzőmuvészeti dekorációt kapott. A térnek – értékes szobrászi és stukkós díszítése mellett – meghatározó elemei a mozaikképek, amelyeket a világhírű Róth Miksa készített. (Részben Vajda Zsigmond festőművész kartonjai alapján). A képek témája a víz, mint az egészség, az erő, a szépség és a tisztaság forrása. „A képek tárgya a kupola záradékától lefelé haladva a következő: a kupolazáradék körmezőjében Quadriga fogatán vágtat Helios, a Nap-isten, minden élet kútforrása. Ezt a képet gyűrűben övező ornamentális díszítés futja körül, amely övben apró kis medaillonokban, évszakonként hármas csoportokba foglalva, az esztendő tizenkét hónapjának allegóriája van ábrázolva. A kupolaboltozatot négy félköríves ablak világítja meg, és a köztük lévő falterületeket az egyiptomi, görög, római, és a keleti fürdőzést példázó figurális mozaik képek díszítik. A kupolát tartó négy Pendant-iven a hő-, gyógy-, szökő- és ivóforrás van symbolikus képekben ábrázolva, a központi csarnok két oldalfalának félköríves felületén pedig az Erő és a Szépség allegorikus alakjai láthatók.”

A kupolatérben Róth Miksán kívül is nagyszerű mesterek dolgoztak, többek között Róna József („Halászó Kentaur”-t ábrázoló díszkút), Maróti Géza (puttók, oszlopfok, maszkok, építészeti tagozatok) és Jungfer Gyula (fűtőtest burkolatok, falikarok, lakatos munkák).

Budapesten a fentebb részletezett mozaikképek talán a legszebbek. Nemcsak műemlékvédelmi, hanem higiéniai szempontból is szükséges volt már a kupolacsarnok felújítása, ugyanis majdnem 50 évvel ezelőtt tisztították le a mozaikokat utoljára, és már alig lehetett látni a szépséges alkotásokat. Ez a kupolatér az elmúlt száz év alatt csak háromszor volt beállványozva, az építéskor, az 56-os forradalom által okozott károk eltüntetésekor és most. A mozaikok szerencsére jó állapotban vészelték át a 20. századot, a szakszerűtlen javítások és a felületi hiányok csak nagyon kicsi területre korlátozódtak. A hiányzó mozaikszemeket pótoltuk, de a korábbi javítások többségét nem cseréltük ki, mivel azok egyáltalán nem voltak zavaróak.

Állványozás előtt nem lehetett elérni, és szakszerűen megkutatni a mozaikok kereteit , amelyeken bronzporos festés volt látható. Amikor az állványok elkészültek, és közelebb lehetett jutni a képekhez, egyértelműen bebizonyosodott, hogy eredetileg a mozaikdíszítések kerete aranyozott volt. Az 1950-es évek végén valószínűleg pénzhiány miatt festették le a tagozatokat, de lehetett ideológiai oka is. A bronzpor szakmailag azért nem jó, mert a jelentős mennyiségben aranyszemeket is tartalmazó mozaikok mellett, a bronzporos tagozatok zavaros esztétikai összhatást eredményeznek. Sajnálatos módon nem volt elég pénz az összes mozaikkeret aranyozására. Így a nehezebben elérhető helyeken készült csak aranyozott mozaikkeret, a nehézállvány nélkül is megközelíthető területeken pedig – ideiglenes jelleggel – bronzporos keretek készültek.

Jungfer csodálatos futotest burkolatainak törött elemeit újraöntöttük, a falikarokat, az eredeti, üveglapra festett feliratokat, az ornamentális és figurális építészeti tagozatokat is megújítottuk. Remélhetőleg a közeljövőben sor kerülhet a gyönyörű tér teljes befejezésére. Ebben az évben folytatódott a Czigler-szárny belső rekonstrukciója is, a központi társas termál medenceterek felújításával. A medencék szerkezeti és hidraulikai felújítása mellett a terek klimatizálására is sor került. Ezekben a terekben az eredeti padlóburkolatok és falicsempék eltűntek, ezért az épületben másutt megtalálható korabeli mintadarabok utángyártását határoztuk el. A falkutatás során számos műkődíszítés került elő (puttók által tartott fővárosi címerek, női fejek, maszkok, stb.), amelyeket restaurálni kellett. A falakra speciális, a penészedésnek ellenálló festék került. Ez a munka azonban csak a kezdeti lépést jelenti a hatalmas épületegyüttes belső tereinek teljes rekonstrukciója felé. A ránk váró munka hatalmas volumenéről képet kaphatunk az Ybl Tervező Kft. által éppen most elkészített tanulmánytervbol, amely ütemezetten tartalmazza a következő évek feladatait (gőz és társas termál medencék, kádfürdők, szekrényes öltözők, Nappali kórház, belső udvarok, homlokzatok, gépészeti rendszerek felújítása, tetőn lévő napozóterasz visszaállítása, térburkolatok, új liftek létesítése, stb.).

A Széchenyi Gyógyfürdő Budapest egyik leglátogatottabb intézménye, és egyben az első akadálymentes fürdő Budapesten. Havonta 100 ezer ember vált jegyet, akik közül sok a külföldi. Kevés olyan műalkotás van Budapesten, aminek ennyi látogatója lenne. Ez is indokolja, hogy legjobb tudásunk szerint, a legjobb minőségben (és lehetőleg gyorsan) kell helyreállítani és bemutatni az épületet.

A fürdő építésekor a művészi munkák szétosztása minél több kiváló alkotó foglakoztatását és keresethez juttatását célozta. A felújítási munkák elosztását ma főleg a költségek és a határidők határozzák meg, de szerencsére eddig így is kiváló tervezők, restaurátorok és szakemberek dolgoztak az épületen.